Ennek a magyar férfinak az élete a kincsvadászat

Bali János Franciaországban figyelt fel a patinás, szépen kidolgozott, igényes bútorokra. Kezdetben csak magának és kizárólag antik tárgyakat hozott haza. Ma, a közel 800 négyzetméteres gödöllői üzletében gyakorlatilag minden kapható, a karácsonyi gömbtől egészen a kanapéig…

Büszkén mutatja az Antikkuckó lezárt helyiségében gyülekező tárgyait. Ide kerülnek azok a darabok, amikbe nagyon ritkán lehet belebotlani, és amiknek az értéke akár több száz ezer forint is lehet. Ő maga is tudja, hogy hiába érnek ennyit, nem nagyon van, aki megfizesse őket. Mégis sok ilyen bútort hoz haza, mert nincs szíve őket otthagyni. Kedvesével idén nyitottak egy rendezvényházat Kisbágyon, a kedvenc darabjainak jó része itt kötött ki.

„A panel pincéjében tároltam a bútorokat”

Alig lehet feldolgozni, mi minden van a nég szintes üzletben. Méteráru, üveggömbök, használt ruhák, szőnyegek, kanapék, lámpák, komódok, fotelek és a különlegességek, például Charlotte Perriand székek vagy éppen egy kínai Art Deco fafaragott törzsláda. János nevetve meséli, hogy direkt nincs minden tökéletesen elrendezve, mert az emberek így bátrabban mernek keresni, megfogni, arrébb pakolni. Ugyanazt az adrenalint élik át, amit ő is, amikor beszerzi a tárgyakat. No de hogy is indult mindez?

 – meséli házigazdánk. 

– Franciaországba, Belgiumba jártam a legtöbbet, és ott azt láttam, hogy sokkal szebb, jobb minőségű bútorok vannak, mint itthon, ráadásul használtan még olcsóbbak is voltak. Hoztam egy-két darabot magamnak, aztán a barátoknak is, később pedig rájöttem, hogy ezeket el is lehet adni. Egy idő után hazafele mindig megraktuk a teherautót bútorokkal. Akkoriban még panellakásban éltem, annak a pincéjében tároltam kisebb darabokat. Később garázst béreltem nekik, hat éve pedig megvettem ezt a helyiséget. Az volt az elképzelésem, hogy csak antik bútorokat hozok be külföldről, de a vásárlók mindig furcsa kérdésekkel jöttek: van-e fenyőbútor, van-e angol porcelán… Így bővült ki a kör, az igényeknek megfelelően.

„A műanyag mellett landol a milliós fotel”

Munkájának legnehezebb és legszebb része maga a beszerzés. Már négy éve csak Hollandiából hozza az áruját. Minden hónapban felkerekedik és nyolc napig járja az üzleteket, hogy minél jobb dolgokat hozzon haza. Jó ideig a fiával együtt csinálta, de ő tavaly kilépett a cégből, hogy a saját útját járja.

– magyarázza. – Maga a beszerzés is igénybe vesz, rengeteg dobozt, nehéz bútorokat kell pakolni. Mégis ez a legizgalmasabb az egészben. Az én életem igazából kincsvadászatról szól. Keresem azokat a cuccokat, amiket pár perc alatt el lehet adni, és közben néha rábukkanok olyan dolgokra, mint mondjuk ez a hat szék, ami egy olasz tervező, Gasparucci szettje. Ezekben a boltokban csak használt tárgyak vannak. Ingyen viszik be ide az emberek a dolgaikat, amikre már nincs szükségük. Ugyanúgy ott landol egy műanyag kerti szék, mint mondjuk egy kétmilliós fotel. Ahova járok, annak az úrnak hat üzlete van, kétszáz alkalmazottal. Ezeknek a jó része sérült nő, férfi, akik részmunkaidőben dolgoznak ott. Ezért is viszik oda szívesen az emberek a megunt dolgaikat. Egyszer megkeresett egy úriember, hogy indítsunk el egy ilyen rendszert itthon, de azt gondolom, hogy nem működne, mert mi magyarok szeretjük a nem használt tárgyakat felhalmozni a padláson, pincében. Hollandiában más a helyzet, hisz jóléti állam, az emberek gyakran cserélgetik a berendezéseiket, és nem gondolkodnak abban, hogy eltárolják azt, amire épp nincs szükségük.

„A gyűjtők szeme felcsillan erre”

Rengeteg híresség szokott itt kincsekre vadászni, megfordult már többek között Pindroch Csaba, B. Tóth László, Homonyik Sándor. A vásárlók zöme azonban hölgy. János mosolyogva teszi hozzá, hogy mi, nők a világ összes pénzét el tudjuk költeni. A karácsonyi díszek mellett a mostani nagy sláger az elektromos kandalló, bútorokban pedig a 60-as, 70-es évek darabjai.

– mondja, miközben egy újabb helyiségbe érünk. 

– zárta sorait a gyűjtő.