A hétköznapokban sem nehéz ökotudatos életet élni. Erről szólt a Budapesten rendezett Wasterevolution fenntarthatósági konferencia, ahol a környezettudatos életmód kialakításához nyújtottak segítséget a szervezők és az előadók.
Egy átlagos magyar ember évente körülbelül 386 kilogramm szemetet hagy maga után - derült ki az Eurostat statisztikájából. Sokkoló a szám, pedig egy kis odafigyeléssel tehetünk ellene.
Rengeteg hulladékot termelünk az étkezéseink alkalmával. Gerendai Károly, a Michelin-csillagos Costes étterem és a Sziget Fesztivál alapítója maga is támogatója a környezettudatos életmódnak. - „Fontos, hogy ne pazaroljuk az élelmiszert. A legegyszerűbb megoldás, ha bevásárló listával járunk boltba. Így csak azt vesszük meg, amire és amennyire szükségünk van, és nem a hirtelen impulzusok szerint vásárolunk, hiszen ezzel a tudtunk nélkül is a gyártó cégek karbonlábnyomának növekedését segítjük. Az ételeink porciózása és lefagyasztása is csökkenti a pocsékolást„ – adott tanácsot a Metropol olvasóinak Gerendai Károly, aki előadóként vett részt a konferencián.
A vendéglátósok is felismerték felelősségüket, ezért például számos büfében, étteremben, gyorsétkezdében használnak már lebomló faevőeszközöket a műanyagok helyett. Magánemberként is sok műanyag használati tárgyunkat cserélhetjük le természetes alapanyagúra, ilyen például a már több helyen kapható bambuszfogkefe. Vannak, akik tudatosan csomagolásmentes kiszállítást kérnek, és rengeteg háziasszony saját dobozzal, flakonnal vagy szütyővel indul bevásárolni.
„Ha tenni akarunk a hulladékmentes környezetért, akkor vászonszatyrot hordjunk a bevásárlásához, és nagyvárosban élőként a tömegközlekedést részesítsük előnyben az autó helyett. Az évszakoknak megfelelő zöldséget, gyümölcsöt lehetőleg a helyi termelőktől vegyük meg” – hívta fel a figyelmet néhány apró praktikára Székely Norbert, az esemény egyik szervezője.
Az öltözködés terén is lehetünk tudatosak például úgy, hogy azokat az üzleteket választjuk, amelyeknek a háttere nyomon követhető, és odafigyelnek a textilhulladék minimalizálására. Ilyen alternatíva, ha helyi márkákat vásárolunk, amelyeket átláthatóan és lokálisan állítanak elő. A megunt ruháinkat pedig több helyen is, akár alapítványoknál, akár ruhakonténereknél is leadhatjuk, így biztosan nem a szemétben, hanem rászorulóknál köt ki.
Turkálóba járni menő
Több mint hatezer tagja van annak a Facebook csoportnak, amelyet Szemes Nóra személyi sylist hozott létre. A „Turiban vettem - nem ciki, hanem fenntartható, egyedi és menő is” tagjai megvitatják, hogy melyik használtruha boltban mit lehet vásárolni, és büszkén mutatják fotón a „zsákmányt”. Az alapító stylist pedig saját cikkeit is megosztja a témában többek között arról, hogy milyen márkákat érdemes keresni a turikban, amelyek valóban megérik az árukat, és az egyedi kincsekre, vagy luxustermékekre is felhívja a figyelmet. – Turizni ma már nem ciki, sőt, kifejezetten „öltözködési ínyenceknek” való. Én „kincsvadász” vagyok, vagyis minden érdekel, de vannak, akik konkrét stílusra vagy ruhadarabokra utaznak – mesélte Gabriella, a csoport tagja. – A turkálás környezetkímélő és olcsóbb, mint újat vásárolni. Arra azonban figyelni kell, hogy csak azért, mert olcsó, ne pakoljuk tele a kosarat.
1961-ben az egy fő ökológiai lábnyoma még csak 0,88 hektár volt, ez napjainkra már elérte a 2,2 hektárt. Magyarország egy lakosának ökológiai lábnyoma 3,7 hektár. A Földön minden emberre csak 1,8 hektár terület jut, ez az érték is megmutatja, hogy több erőforrást használunk és több hulladékot termelünk, mint azt a fenntartható fejlődés elve szerint tehetnénk.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre