„Én Budapesten akarok magyar színésznő lenni” – jelentette ki Benedekffy Katalin

Benedekffy Katalin már többet élt Budapesten, mint szülőföldjén.

„Oda vagyok ezért a városért, 20 éve, amikor kijöttem ide, azt mondtam: én Budapesten akarok magyar színésznő lenni, és megkaptam. Imádom a VII. kerületet, ahol lakom, az összes piaci kofát ismerem, a Garai, a Lehel a törzshelyem. Nincs szebb, mint a Margit hídon átmenni, éjjel a kivilágított Pestet és Budát csodálni” – meséli Kányádi Sándor unokahúga.

„Budapesten találtunk egymásra”

„Mindig azt mondom: eljöttem otthonról haza. Sándor bátyával Nagygalambfalván sok időt töltöttünk együtt gyermekkoromban, aztán Budapesten találtunk egymásra újra. Itt büszkén mondogatta mindenkinek: Tudod, ez a jó hangú, ügyes leányka az unokahúgom”. Sokat jártam fel hozzájuk a Döbrentei utcai lakásba, jókat beszélgettünk. Volt közös előadásunk is, amiben ő a verseit mondta, én meg énekeltem”.

Katalin úgy fogalmaz: „Székelyföld hitet és gyökereket, Budapest pedig szárnyakat adott, hogy megvalósíthassam az álmaimat!”

Az a bizonyos népszavazás...

„Az Egy Csipetnyi Erdély előzményeként készítettem egy filmet a bölcsészdiplomámhoz, „Huncutazás” címmel. Ebben benne volt az is, hogy mély nyomot hagyott bennünk, erdélyi magyarokban az a bizonyos népszavazás, amikor kiderült, hogy az anyaországi honfitársainknak nem számítunk magyarnak, és egyesek azzal riogattak, hogy idejövünk, és elvesszük a megélhetést tőlük. Erre elhatároztam, hogy akit csak tudok, elviszek haza, Székelyföldre, hogy lássák, milyen emberek, hogyan élnek ott, megismerjék, mit őrzünk a közös kultúránkból, hagyományainkból. Ekkor kezdtem el gyerekekkel foglalkozni, csoportokat szervezni, és táborokat tartani magyarországi fiataloknak, gyerekeknek. Balladákat, legendákat, néptáncokat tanultunk, énekeltünk, tehenet fejtünk, jó ételeket főztünk” – mesél a kezdetekről a Budapesti Operettszínház énekművésze, aki több ízben énekelt már Európa számos országában és a tengeren túl is.

Csak fogj hozzá valami jó dolognak!

„Ennek köszönhetően ismertem meg a páromat is, és örököltem egy családot 4 gyermekkel, hiszen őket is tanítottam az Egy Csipetnyi Erdély foglalkozásain. Ezt a programot most már viszem itthon és Európában mindenhová, hogy bemutassam az erdélyi tájegységek, hagyományait, legenda és ballada világát, népdalait, népviseletét, kézműves hagyományát, gasztronómiai különlegességeit, ránk jellemző szokásainkat. Beigazolódott, amit Böjte Csaba testvér mondott: Katalin, csak fogj hozzá valami jó dolognak, s meglátod milyen sokan csatlakoznak hozzád!”

Egy Csipetnyi Erdély

„Az Egy Csipetnyi Erdély egy közösségkovácsoló műhely. Hiánypótló program, interaktív családi foglalkozás, melynek létjogosultsága van itt Budapesten, az egész országban, a Kárpát-medencében és a diaszpórában egyaránt. Elviszem, és megmutatom a hagyományainkat, a gasztronómiánkat, hogy valójában milyen az igazi Székelyföld amiben én felnőttem, milyen a székely emberek lelkülete, ez az az egész életérzés”– mondja Katalin, aki végigturnézza a nyarat, tíz helyszínre viszi el Magyarországon és a határon túl a programot, amelyből CD és könyv is készül.

„Nem vagyok egy konyhatündér”

„A párom mesterséf, a 4 gyereke hozzá van szokva a legkülönbözőbb finomságokhoz, én azonban nem vagyok egy konyhatündér. Mindenesetre, amikor egyiküknek születésnapja volt, elhatároztam, hogy mint újdonsült anya én készítek neki csupacsoki tortát. Nagy elánnal hozzá is kezdtem, szépre sikerült, izgalommal tálaltam. A gyerekek picit furcsa arccal, de szó nélkül ették, csak az tűnt fel, hogy egyre több tejszínhab fogy. Végül mikor megkóstoltam, azonnal kiderült, mi történt: porcukor helyett sót tettem véletlenül a krémbe.”

Rózsaszál a férfiaknak

„Egyik szilveszteri gálakoncerten többórás repülőút után rögtön várt a 70 tagú szimfonikus zenekar a próbán. Egyszercsak menet közben kiderült hogy plusz 1 áriát még kell énekelnem, de annak nem kaptam meg a kottáját! Tudtam hogy az idő elég kevés egy német nyelvű áriához kotta nélkül, táncrészlettel előadva. A dallammal nem volt gond, de bármennyire gyorsan tanulok, a német szöveg memorizálásával igen. Felsülni meg nem szerettem volna a 6000 fős közönség előtt. Arra kértem a szervezőt, mivel romantikus áriáról van szó, vegyen nekem egy nagy csokor rózsát, szeretném meglepni a közönséget! A csokorba elrejtettem a német szöveget, közben rózsaszálakat dobáltam a közönség férfi tagjainak. Óriási sikerem volt, állva, vastapssal jutalmazta a közönség a közvetlenségemet. Én meg nagyon boldog voltam, hogy a rózsacsokorból nagy átéléssel végig tudtam olvasni a német szöveget.”

Megdöglött a portja?

„Tudni kell, ha benne vagyok egy szerepben, akkor azt álmomból éjjel felkeltve is betéve tudom. Egy alkalommal mégis cserben hagyott a memóriám. Az Operettben a West Side Storyt énekeltem, és kész, elvesztettem a fonalat. Hirtelen volt annyi lélekjelenlétem, hogy elkezdtem tátogni, és kimentem a színpadról. Mindenki meg volt győződve róla, hogy megdöglött a portom, nekem meg ennyi elég volt, hogy visszajöjjön a szöveg, és folytassam a dalt.”

„Nélkülem nem megy férjhez”

„Egy Olaszországban élő hölgy annyira beleszeretett a hangomba, hogy bejelölt Facebookon, és megírta, tavaly lett volna az esküvője, de átrakta idénre, mert nélkülem nem megy férjhez. Most nyáron két előadás között kirohanok Veronába, és éneklek neki a templomban és a lakodalomban is.”