Hajmási Ibolyka lassan 60 éve – nő létére is – kiválóan állja a sarat a cipészszakmában, nem hozva szégyent édesapjára, akitől a mesterségét örökölte. Az Izabella utca 41. szám alatti műhelyben immár három évtizede javítja a férfi-női lábbeliket. Nem véletlen szerepel az 1910. óta működő Nietsch–Hajmási Cipészműhely cégérén a szlogen: „Dobja ki, ha nem tudjuk megjavítani!”.
„A drága cipőnek is elkopik a talpa, sarka és javítani kell, és a drága cipőt még kevésbé szívesen dobjuk ki„ – kezdi a beszélgetést Hajmási Ibolyka, akit látogatásunkkor természetesen munka közben találunk, amint éppen egy márkás tornacipőt varr össze a 100 éves Singer gépén.
„1960-ban mentem tanulónak, 3 év múlva végeztem, és azóta ezt csinálom, cipőfelsőrész-készítőként kezdtem, a Favorit Szövetkezetben voltam tanuló, és ott is dolgoztam 5 évig, majd 10 évet a Magyar Optikai Művek bőrosztályán.”
Miközben Ibolykának folyamatosan jár a keze, azt is elmeséli, hogy valamikor szülőről gyerekre szállt a szakma.
„Az édesapám cipész volt, és én vittem tovább a stafétát, nem számított, hogy lány vagyok. A férjem édesapja is cipész volt, ő is az lett. Ez természetes volt akkoriban. Majd egy cipészhez mentem feleségül, így aztán együtt csináltuk a saját cipészetünket” – tudjuk meg a cipészmesternőtől, aki férje halála után sem zárta be a műhelyt, és még most, majd 80 évesen is dolgozik.
„Itt mindent megcsinálunk, a cipőkön kívül táskáktól kabátcipzáron át az övig. Sajnos, ma már a nagy márkák sem igazán időtállóak. Az áruk az megvan, meg a nevük is, de a minőség már nagyon megkopott. Ezzel együtt amit lehet, azt megmentjük, és még használhatóvá tesszük. Azt szoktuk mondani: amit mi nem tudunk megjavítani, azt már tényleg ki lehet dobni.”
Aki szívesen felkeresné Hajmási Ibolykát – már csak az élmény is megéri – egy javításra váró darabbal, az Izabella utca 41. szám alatt megtalálja, vagy a (20) 469 1834-es telefonszámon elérheti, illetve a http://www.cipeszmester.hu/ oldalon a [email protected] címen keresztül veheti fel a kapcsolatot.
Hajmási Ibolyka egy 100 éves, lábbal hajtós Singerrel dolgozik.
„Harminc éve felújítottunk, és azóta még üzemel. Tökéletes, mindent tud, és ráadásul még szép is. Kimondottan cipőjavításra készült, olyan a szerkezete, hogy egy mozdulattal irányt tud váltani a tű, hogy előre vagy hátrafelé varrjon.”
„1919-es háborút megjárt tüzérségi csizmát is javítottunk. Egy bolhapiacon talált rá valaki, és behozta hozzánk. Na, az még nekünk is szenzáció volt! Megjegyzem, ezen a 100 éves darabon még mindig kifogástalan állapotban találtuk a bőrt!”
„Egy hölgynek javítottam a cipőjét, amelyik felülről gyönyörű bőrnek nézett ki, de mikor kibontottam, láttam, hogy belül műanyag. A bőrnek a barka részét ugyanis jól tudják hamisítani, a másikat, a húsoldalt, azt nem lehet. Mindenesetre megjavítottam a szeretett cipőt, de a tulajdonosnak nem volt szívem elárulni, hogy az Olaszországban méregdrágán vett cipője alapvetően mű. Nem akartam elkeseríteni, úgyhogy ezt – idáig – megtartottam magamnak.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre