Tudod, mi van az Úr nyolcadik kerületében? Elárulja a „nyócker krónikása”
Vajon mit érez egy magyar író, amikor azzal keresik meg, hogy kiadnák ugyan arabul a műveit, de ehhez bele kell egyeznie abba, hogy a Korán által dekadensnek ítélt szituációk kimaradnak?
Megértik-e a 8. kerület krónikását az Emírségekben? És milyennek látja szeretett Budapestjét a világjárvány kellős közepén Pál Dániel Levente, aki nem csupán az írásai miatt meghatározó személyisége a hazai kortárs irodalomnak.
Egy kairói történész fiatalember, Abdallah Abdel-Ati Al-Naggar beleszeretett Pál Dániel Levente verseibe. Amikor engedélyt kért a fordításra, az író csak ennyit mondott: „csináld”.
Pál Dániel Levente már nemcsak itthon, de az arab világban is ismert szerzőnek számít (Fotó: Metropol/Nagy Zoltán)
Áldását adta a cenzúrára
- Aztán alá kellett írnom egy nyilatkozatot, hogy ami a Korán szerint európai dekadencia, az kimarad a művekből – mesélte a Metropolnak mosolyogva Pál Dániel Levente. - Erre is csak annyit mondtam hogy „csináld.” Az arab világ mélyen vallásos, és bár ő nagyon szereti a verseimet, de az erotikus kapcsolatokra még csak utalni sem lehet. Megmutatta, hogy mi nem fér bele, és megegyeztünk a finomításokban. Tavaly tavasz végén jelentek meg a verseim, de sajnos a pandémia miatt nem tudtam kiutazni a könyvbemutatóra. Márciusban Az Úr Nyolcadik Kerülete című könyvem is megjelenik az arab országokban. Valószínűleg arra sem jutok ki, de sebaj, majd amikor túl vagyunk a világjárványon, akkor jöhet egy tripla bemutató – nevetett az író, aki már most ismert szerzőnek számít az arab irodalmi életben, hiszen az iraki, a marokkói, az egyiptomi vagy az emirátusokban megjelenő szakmai folyóiratok és napilapok is írnak róla és a műveiről.
Pál Dániel Levente: „Remélem, nemsokára felébredünk az éber kómából” (Fotó: Metropol/Nagy Zoltán)
A romantikusok és a szerencsevadászok fészke
Az Úr Nyolcadik Kerületének történetei egyébként nagyon a budapestieké, hiszen a főváros egyik legizgalmasabb és legszínesebb negyedében játszódik. De vajon ebből mi „megy át” egy teljesen másképp működő kultúrkörbe? - Ha mi elolvasunk például egy manhattani történetet, akkor van, amit megértünk belőle, és van amit nem. Ám, ha sikerül egy szinten felülemelkedni, akkor az ember valamit megérez, és elfogadja a történet keretezését. Olvasóként a kulturális kódokat fel lehet fejteni, ha jó a szöveg. Egyébként minden metropolisznak van egy olyan negyede, ahol sok minden keveredik. Nem gettó, nem szegénynegyed, hanem bevándorlók, egyetemisták, kitörni vágyó útkeresők, bűnözők, romantikusok, átutazók, szerencsevadászok fészke. Nálunk ez a Nagykörút túloldala, sok itt ragadt vagy ide sodródott emberrel és sorssal.
Szerkesztőségünk falát is dísztíti néhány Pál Dániel Levente idézet (Fotó: Metropol/Csóka Ferenc)
„A „nyóckeren” keresztül sok mindent megértettem”
A „nyócker krónikása” saját bevallása szerint nagyon szeret mesélni. Bármiről. - A történetek – legyen az fikció, valóság, vagy ezeknek a keveredése – megszólítanak. Észre kell venni, meg kell hallani, és kell, hogy legyen az embernek bátorsága a szereplőket megszólítani. Át kell lépni a falat. Az kevés, ha észrevettem valaminek a lehetőségét, azt meg is kell valósítani – magyarázta azt a folyamatot, ahogy megszületnek a novellái. Az emberek hálásak neki, ha ráismernek magukra, még akkor is, ha a történet íróilag dramatizált. - Imádom ezt a várost! - mondta Pál Dániel Levente Budapestról. - Be tudtam mászni a felszínes bőrrétegek alá. A „nyóckeren” keresztül sok mindent megértettem. Budapestet élő organizmusnak látom, nem városnak. Most, a covid alatt, 2021-ben, egy év városzár után az emberek kómában fekszenek. Mindenki a maga vérmérséklete szerint. Derűs, vagy mélabús kómában. De remélem, nemsokára felébredünk.
Az élményátadó irodalmi ügynök
Pál Dániel Levente amikor nem ír, akkor a Petőfi Irodalmi Ügynökség igazgatójaként azon dolgozik, hogy minél több magyar írót juttasson ki a nemzetközi piacra, és a külföldi kortársakat pedig meg tudja mutatni a magyar olvasóknak. - Irodalmi ügynökként ugyanúgy működöm, mint olvasóként. Az olvasói élményeimet adom át, azokat ajánlom a kiadók figyelmébe. Íróból könnyebben váltok „ügynök üzemmódba”, mint amikor könyvkritikákat írtam, hiszen akkor a pályatársak művét kellett értékelnem. Az egy szigorúbb működés, mert ki kellett kapcsolnom magamban az alkotót. Hasonló a szerkesztői tevékenység is, ahol az ember nem élményt ad, hanem a rengeteg beküldött nyers kéziratból válogat. És bizony számos rossz szöveget kell elolvasni, hogy a jókat fel lehessen fedezni. Íróként egy rossz mondat olvasása, a saját jó mondataid kárára megy egy időre.
Az élményhalmozó cirkuszi dramaturg
A Fővárosi Nagycirkuszban is Pál Dániel Levente álmodja keretbe a produkciókat dramaturgként. - A cirkusz egy igazi, nagy szerelem, ahol minden lehetséges. Isteni ajándéknak tartom, hogy itt is szórakoztathatok és mesélhetek több százezer gyereknek. Bár nem lettem meseíró, nem is akartam az lenni, de ahogy nem adatott meg, hogy legyen saját gyermekem, akinek mesélhetek, mégsem lett elfojtva ez a vágyam.
Címkék nélkül
Hogy ki vagyok én? Nem címkézek! Ha egy olyan világban élnénk, ahol címkézni kellene, akkor megszöknék – nevetett fel az író. - Ha mindenáron meg kell fogalmazni, hogy ki vagyok, azt mondom: Pál Dániel Levente.
Fotó: Metropol/Nagy Zoltán
Pál Dániel Levente művei
- Egy ember nyolcadik kerülete (próza)
- Álmaink piros sportladája (versek)
- Az Úr Nyolcadik Kerülete (próza)
- Hogy éltünk, nem hiába (versek)
- Ügyvezető költő a 21. században (versek, prózák)
