Egy hely Budapest szívében, ahol szívesen fogadják a legszegényebbeket - Videóval

A Király utca és az Izabella utca sarkán egy barátságos közösségi térré alakított pincehelyiségben vendégként fogadják a mélyszegénységben élőket. A Csak Egyet Szociális Segítő Központba betérők barátokra leltek, és otthon érzik magukat a nappali melegedőben.



Megosztás
Szerző: Fodor Erika
Létrehozva: 2021.03.29.
csakegyet hajléktalan mélyszegénység

A Csak Egyet Szociális Segítő Központ egyházi fenntartású intézmény, amely 10 éve működik Budapest szívében. Az Izabella utcai sarki pincehelyiségben bárkit szívesen látnak – érvényes tüdőszűrői lelettel – egy tál meleg ételre, jó szóra. Az utcán élők és nélkülözők itt tisztálkodhatnak, ruhaneműhöz jutnak és az alapvető szociális és lelki segítségnyújtásra is számíthatnak.

Közösségben az elesettekkel

– Úgy éreztem, kell egy hely, ahol az elesettekkel közösséget vállalunk – kezdi Kunszabóné Pataki Anna szolgálatvezető. – Amikor elkezdtük, sokkal több olyan ember jött le ide, akik tudtak továbblépni, azóta megfordult az arány, és sokkal többen vannak, akiknél úgy látjuk, hogy csak az a szolgálatunk, hogy háttérből ott legyünk velük, mert nem valószínű, hogy munkaképesek lesznek valaha.

(Fotó: Metropol/Keresztesi Balázs)

„Itt emberszámba vesznek”

Szerencsére sikertörténetre is van példa. Kun Sándor a kezdetektől jár ide, és megtalálta a helyét.

– Nagyon szeretek itt lenni, itt emberszámba vesznek. Nem úgy néztek, hogy bejövök az utcáról, itt egy hajléktalan, aki szegény vagy koszos, vagy éppen éhes és eszik, hanem vendégként bántak velem. Ezek olyan dolgok, amiket eddig az életemben nem éreztem, nem kaptam meg sehol – osztja meg Sándor személyes élményét.

– Itt van lehetőségünk, hogy a Jóistenből is merítsünk erőt, nagyon szeretek a bibliaórákra járni. Nagyon sok barátom van, és ez a lényeg: barátom – újságolja Sanyi, aki korábban tizenöt évet élt az utcán, gyógyszerezett, drogozott, több öngyilkossági kísérlete volt.

 

„Segítettek talpra állni”

Budai Gyula jelenleg szociális asszisztensként dolgozik a szolgálatnál.

– Én éltem egy ideig az utcán, van tapasztalatom „vendégoldalról” is. Egy hónapot lejártam ide önkéntesként. Egy napon hátrahívott Anna, a szolgálatvezető és azt mondta: üdv a csapatban! Tulajdonképpen ők segítettek, nekik köszönhetem, hogy talpra tudtam állni, és most segítőként vagyok itt.

(Fotó: Metropol/Keresztesi Balázs)









Top hírek





Hírlevél-feliratkozás