Négylábú nézők ültek be fegyelmezetten a Veszprémi Petőfi Színház kamaratermének a nézőterére. A Kukamese című előadás végén nemcsak a gyerekek tapsoltak, hanem a kutyák is megugatták a színészeket. Ezek a hangok azonban ezúttal az elismerés jelei voltak. Egy különös óévbúcsúztatón jártunk.
Hogy kerül a kutya egy színházi nézőtérre? Úgy, hogy elkíséri a gazdáját. Ha szeretne, kisétál, ha pedig kíváncsi, akkor végignézi az előadást. Ez az ötlet a valóságban remekül működik. A Veszprémi Petőfi Színházban a négylábúakat is szívesen látják, és nekik is játszanak a színészek a Kutyabarát programjaikon.
Izgatottan sétálgató kicsi kutyusok és méltóságteljes nagytestű kutyák érkeztek a Latinovits Játékszín előterébe december 30-án, hogy egy rendhagyó előszilveszterrel köszönjenek el 2021-től. Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes, kreatív producer elmesélte, hogy a Kutyabarát Kukamese lényege éppen ez: a gazdik és a kutyusok együtt élvezik az előadást.
„Ebből a mesejátékból majdnem elértük a 100-at, most pedig második alkalommal varázsoljuk kutyabarát előadássá. A gyerekek beülnek a helyükre, ám most a lábuk mellett vagy az ölükben ott ülnek a négylábú barátaik is. Előadás után pedig együtt megbeszéljük mindazt, ami a színpadon történt” - magyarázta az igazgatóhelyettes.
A nézőtérre szinte ugyanolyan izgatottan szaladtak be a kutyusok, mint a gazdáik. És aki kételkedett abban, hogy leköti az állatokat a szelektív hulladékgyűjtésről szóló zenés tanmese, annak is pár perc után kiderült, hogy a kutyusok szeretik a színházat: az első sorban két nagytestű segítő kutya feküdt nyugodtan gazdija lábánál, a széksorok között pedig az apróbb kedvencek figyelték érdeklődve a játékteret, ahol megelevenedett egy szelektív hulladékgyűjtő sziget.
Cuki, a nevéhez méltóan bájos yorki kisgazdája, Nyári Lili ölében láthatóan élvezte a dalokat, és még meg is morogta a színpadi gonoszokat. A tapsrend után pedig a szereplők, kutyanyelven is boldog új évet kívántak, amire meglepő módon, egy közös ugatás volt a válasz a nézőtéri ebektől.
„Szerintem tetszett Cukinak az előadás, és nekem is” - összegezte lelkesen Lili, aki a mese utáni kvízjátékben elnyerte a gonosz Hipollónia maszkját.
„Csatlakoztunk az Állatvédelmi Kódexhez, és aláírtuk mi is - árulta el Oberfrank Pál, a teátrum igazgatója. „A családok életében jelen vannak a négylábú kedvencek, mi pedig - ahogy a jelmondatunkban is benne van: Közösségben a közönséggel –, szeretnénk megmutatni, hogy akár a színháznak is megvan a felelőssége a felelős állattartásra való figyelemfelhívásra. Ha egy picit visszamegyünk a színháztörténetben, a régi színházi etikai kódexekben is ott szerepel a kutyatartás, például az, hogyan lehet egy kutyát bevinni a színházba.”
A veszprémi négylábú közönség jól vizsgázott: boldog farokcsóválással és vakkantásokkal jelezték, hogy tetszett nekik az előadás. „Legközelebb a másik kutyámat is elhozom” - ígérte Lili. „Most még csak 10 hónapos, de a következő mesére már nagyobb lesz és akkor már ő is eljöhet velünk.”
Nagymama, Komposztanyó | MÓDRI GYÖRGYI
Kati | MOLNÁR ANNABELLA
Balambér, színes üveg | CSERVENÁK VILMOS
Üvegénia, fehér üveg | HORVÁTH CSENGE
Polieszter, műanyag hulladék | DIÓSZEGI IMOLA
Fém Feri, fém hulladék | KERESZTES GÁBOR
Papír Oszkár, lakóhelye papírkosár | KELLER MÁRTON
Elemér, elhasznált elem | KULCSÁR-SZÉKELY ATTILA
Hipollónia, hipó, mérgek | PALÁSTHY BEA
Zöldhajú, a természet tündére | SOLTIS ELEONÓRA
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre