Böjte Csaba karácsonyi üzenete: „A karácsonyt akkor értjük meg, ha kiüresítjük magunkat a másikért”

Én a gyerekeknek azt mondtam, hogy a karácsonyt akkor értjük meg igazán, ha a kiüresedésről és a megtestesülésről kicsit gondolkozunk

Egy önző világban élünk, ahol minden rólunk szól. A karácsonyt akkor értjük meg, ha mi is megfeledkezünk kicsit magunkról: a félelmeinkről, vágyainkról, rossz- vagy akár jókedvünkről. Ha képesek vagyunk kiüresíteni mindezt, és megtestesülni a másik számára.

Rámosolygott Máriára, összekócolta József szakállát, megérinthetővé, megszólíthatóvá vált. És ez ma is nagyon fontos. Mert a mai ember sokszor úgy van a másik mellett, hogy nincs jelen. Mondják, hogy a saját gyerekeinkkel napi három-öt percet beszélünk. Fizikailag együtt vagyunk, de lélekben nem.

Le kell tenni mindazt, ami foglalkoztat és megkérdezni a másiktól: »Hogy vagy?« – és meghallgatni a választ. Ha pedig egy árva gyereknek arra van szüksége, hogy befogadják, akkor azt mondani: »Itt a lakásom, itt a szívem, itt a helyed. Amíg szükség van rám, számíthatsz rám.«

Rengeteg gyónó van ilyenkor, hál’ istennek

Az emberek a hibáikkal, bűneikkel ajándékoznak meg minket és azt gondolom, Isten előtt nagyon kedves dolog tiszta szívvel kezdeni az ünnepeket.

Ahhoz, hogy könnyű legyen az ember, le kell raknia a terheit. A sérelmek, a harag, a félelem, a bűnök lehúznak bennünket. Függetlenül attól, ki a hibás, szabaduljunk meg azoktól, amik a lelkünket terhelik.

Annyit adunk arra, hogy fizikailag tiszták legyünk – fürdünk, kúrázunk, tisztulunk. De a lelki tisztulás talán az első kellene legyen. A karácsony erre is lehetőség.

A béke nem hangos, és nem nagy szavakkal kezdődik. Hanem azzal, hogy képesek vagyunk letenni a haragot, és jelen lenni egymás számára. Ha ez sikerül, akkor karácsony van – akkor is, ha nem tökéletes minden körülöttünk.