„Halálfélelem. Egy ismerős érzés… de mindig másként talál meg” – Csorba Dávid élete egy hajszálon függött

Csorba Dávidról akkor írt utoljára a Ripost, amikor a mesterséges intelligenciának köszönhetően olyan dolog történt az életében, amire már nagy-nagyon régóta vágyott: újra képessé vált beszélni. Egyelőre nem kérdés-válasz formában, hanem készített magának egy avatárt, ami Dávid száj- és arcmozgásával mondja ki az előre leírt mondatokat. A fiatal férfi ugyanis egy gégemetszés következtében elveszítette saját hangját. Nemrég újra kórházba került, az orvosoknak életmentő műtétet kellett végrehajtaniuk, ennek következtében Dávid átértékelte az életét. A fiatal férfinak segítségre van szüksége, nagyobbra, mint korábban bármikor.

Csorba Dávid a legidősebb Duchenne-szindrómával élő ember Magyarországon. A „legidősebb” jelző megtévesztő lehet, mert a fiatalember mindössze 33 éves, de egy olyan súlyos betegséggel él együtt, ami sokaknak még ennyit időt sem ad.  

Óvodás korában vették észre, hogy Dávidnak másabb a járása, mint a többieknek. Ekkor még csak arra gondoltak, hogy talán egy kicsit lustább kisfiú, de négyéves korában kiderült, hogy az ún. Duchenne-féle izomsorvadásban szenved. Ez egy olyan genetikai eredetű betegség, ami során az izomzat fokozatosan elsorvad, az izom helyét pedig zsír- és kötőszövet veszi át. Csakhogy nem csupán a mozgáshoz szükséges izmok épülnek le, hanem azok is, amik az alapvető életfunkciókért felelnek: a légzőizom vagy épp a szívizom is. 

Csorba Dávid úgy döntött, nem adja fel, erősebb lesz, mint a betegsége 

Dávidnak orvosai azt jósolták, hogy nem fogja megélni a 20. születésnapját, ehhez képest június 14-én ünnepelte a 33-at. Nyolcéves korában került kerekesszékbe, 20 éves kora óta pedig ágyban fekve, lélegeztetőgépre kötve tölti a mindennapjait. Édesanyjának, Margitnak folyamatosan mellette kell lennie, ugyanis egy géppel kell leszívni a váladékot Dávid torkából, ezt pedig napi szinten akár ötvenszer is meg kell tennie. Ha nem tenné, Dávid megfulladna. 

Augusztus 3-a egy szokványos vasárnapi napnak indult Dávidék életben. Aztán a semmiből Dávid úgy érezte, nem kap levegőt. Utolsó erejével még annyit tudott motyogni: „Anyu... megfulladok.” 

– írta Dávid a közösségi oldalán.

Margit a protokoll szerint cselekedett: ha nem jön levegő, akkor ki kell venni a kanült, hogy egy kis pluszlevegőt tudjon befújni a lélegeztetőgép. Dávidot ezt követően szirénázó mentő szállította kórházba. 

Kiderült, hogy egy granulációs szövet zárta el légútját, „mintha egy időzített bomba lett volna a torkomban”, fogalmazott a fiatal férfi. Vasárnap pedig ez a bizonyos „bomba” eldurrant. 

Egy műtét során eltávolították a szövetdarabot, azóta pedig Dávid a kórházban várja, hogy felszívódjon a légcsövében található vérömleny és újra rendesen tudjon áramolni a levegő. Ez a történet azonban nagyon megviselte Dávidot. Újra arcon csapta a valóság: az élet nem garantált. 

Carpe diem, vagyis élj a mának!

Dávid alkarján van egy tetoválás: „Carpe diem”, ami azt jelenti „élj a mának”. Dávid ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy esetében szó szerint kell értelmezni a tetoválása jelentését. Ma még él, de lehet, hogy holnap már nem. 

Dávidnak most minden korábbinál nagyobb szüksége van az anyagi támogatásra. Édesanyjával kettesben egy kispesti panellakásban lakik és már évek óta nem tudta elhagyni a lakást, kivéve persze amikor kórházba került. 

Mert így nemcsak a saját testébe van bezárva, hanem a szobája négy fala közé is.  

Segíts te is, hogy Dávid elköltözhessen a mostani panellakásból egy olyan helyre, ami élhetőbb. És segíts azért is, hogy Dávid édesanyjának is kicsit könnyebb lehessen: hogy felfogadhasson egy szakápolót, hogy időközönként elhagyhassa a házat, elmehessen bevásárolni, ügyeket intézni. Jelen helyzetben ugyanis ő is a lakásuk fogja. A családot a Dáviddal a jövőbe weboldalon keresztül tudod támogatni. Az alábbi videóban pedig azt láthatod, hogyan kommunikál Dávid a mesterséges intelligenciának hála: