Szentkirályi Alexandra őszintén vallott az anyaságról

Anyaként az egyik legcsodálatosabb dolog, hogy részesei lehetünk annak, ahogy egy új élet alakul. Ahogy nő egy gyerek, ahogy formálódik a személyisége, ahogy kinyílik előtte a világ. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy azt a fantasztikus önálló kis univerzumot, ami a lányunk, jó irányba terelgessem

A türelemre! Alapvetően olyan ember vagyok, aki szereti a tervezhető életet. Tudni azt, hogy mi után mi következik, és úgy alakulnak-e a dolgok. Egy kisbaba, aztán pedig egy kiskamasz teljesen felforgatja ezt a fajta rendet, egy másfajta lép a régi helyébe. Ez lemondásokkal jár, nem mindig jók a régi rutinok – ilyenkor jól jön, ha az ember el tud számolni háromig –, de ez nem valamiféle kényszer, jó értelemben vett változásról van szó.

Igen, ez pontosan úgy történik nálunk is, mint bármelyik családban. Több fronton kell helytállnunk, és néha nehéz zsonglőrködni az idővel, a teendőkkel. Többgenerációs család a miénk, a szüleim segítenek, ha kell. Sokat vagyunk mindannyian együtt, olyankor állandó a nevetés, a boldogság, ami feltölt.

A mély bizalom! Bízik bennem, ez volt az egyik legfontosabb, amit kitűztem magamnak célként a nevelésében. Hogy olyan legyen a kapcsolatunk, hogy elmondhasson nekem bármit. Azt is, ha valami rossz dolog történik. A másik nagyon fontos célom volt, hogy hiteles legyek számára, tehát tudja azt, hogy tőlem érdemes kérdeznie. Arra pici baba kora óta odafigyeltem, hogy betartsam az ígéreteimet, a legapróbbakkal együtt. Úgyhogy kifejezetten humorral teli, bensőséges és nagyon bizalmi kapcsolatuk van.

Beszéltem vele erről a témáról, bár még kevesebbet, mert azt látom, hogy egyelőre védett környezetben van. Azért annyit elmondtam, hogy soha ne próbáljon megfelelni a barátainak. Erről szoktam vele beszélni, hogy semmilyen hülyeségbe nem szabad belemenni azért, mert esetleg a társai körében az a menő.

Az egyik az, hogy nem csak ő van a világon. Legyen empatikus, gondoljon bele mások helyzetébe. Aztán az őszinteség, nagyra értékelem például benne, hogy rendkívül korrekt. Vállalja a felelősséget, és ez szerintem nagyon fontos. Büszke vagyok rá.

Szerencsére rengeteg ilyen van. Apróságok, kis kedvességek, gyakran meglep, kávéval kelt reggelente. Vagy hogy elképesztően kreatív, és állandóan ránk gondolva alkot valamit, ami nagyon jól esik, persze. Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy talán nem szúrtunk el nagyon semmit a férjemmel, ha ennyire mély és jóérzésű kislány lett Panniból.

Berci Pannit igazi gondos kis „anyukává” tette. Élmény egy másik szerepben látni őt. Teljes mértékben gondoskodik róla. Ez is volt a feltétel, régóta szeretett volna kiskutyát. Szerintem jó dolog, hogy a játék és a szórakozás mellett találkozik a feladat munkarészével is. Vállalta és hónapok óta kifogástalanul végez el mindent a kutyus körül.

Kihívás mindenkor volt és lesz is, csak az változik, hogy épp mi az. Meg kell találni az egyensúlyt: érteni kell, hogy a világ milyen irányba megy, és ehhez valamennyire alkalmazkodni kell. Ez elképesztően nehéz feladat nekünk, anyukáknak, de az apukáknak is, szerte a világon. Nehéz felvenni a versenyt az internet világával, nem félteni túl a gyereket, de közben vigyázni is rá. Kicsit tágabban értelmezve a kérdést, itthon szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen számos kormányzati támogatás segíti a családokat. Ez rengeteg pluszt jelent a korábbi évtizedekhez képest. A héten a Fővárosi Közgyűlésben például a kormánypárti frakciónk is kezdeményezte a kisgyereket nevelők bérletének ingyenessé tételét, amit megszavazott a testület.

Egyrészt azt üzenem minden édesanyának, hogy fantasztikus, amit minden egyes nap csinálnak. Higgyék el, hogy a monoton napi feladatok, a hétköznapi rutinok is elképesztően sokat jelentenek.  Az apukáknak pedig azt üzenem, hogy ünnepeljék a gyerekeik anyukáját, mert kiválthatatlan, pótolhatatlan az a szeretet és odafigyelés, amit minden egyes nap sugároznak, hogy a gyerekeknek a legtöbbet adhassák.