Nyom nélkül eltűnt a leggazdagabb magyar család

Már keveseknek mond bármit is a Sina név, de egykoron hazánk leggazdagabb családja volt. Nélkülük talán nem is állna a Lánchíd vagy a Magyar Tudományos Akadémia. Rövid idő alatt rendkívüli módon meggazdagodtak, mintaként szolgáltak Jókai Mór Az aranyember című regényéhez is. A dinasztia mesés vagyonát azonban az utódok később az utolsó fillérig eltapsolták, így rövid idő alatt eltűnt a 19. század legnagyobb családi cégbirodalma.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején még a bécsi udvarban is tisztelték a Sinákat, lévén tudták, hogy Magyarország autonómiájához szükség van a helyi pénzemberek támogatására. Azokéra, akik aktívan, jelentős pénzmaggal járulhattak hozzá az infrastrukturális fejlesztésekhez, nagyberuházásokhoz. Apáról fiúra szállt a család hatalma, és hosszú ideig felszálló ágban volt a dinasztiájuk, amíg a szerencse és a gazdasági növekedés elpártolt mellőlük.

A Sina család görög származású volt, bár, hogy mikor értek a monarchia területére, teljesen bizonytalan. Feltűnésük a birodalomban a törökök teljes kiűzése után lelhető fel a feljegyzésekben. Ezek szerint valamikor a 18. század végén már számottevő jelenségei voltak a magyar és osztrák pénzvilágnak. A család feje, Sina Simon eszes, találékony kereskedőként indította pályafutását a Kárpát-medencében, hogy aztán a háborús helyzeteket kihasználva kölcsönöket folyósítson. Így hát innentől már egyenes volt az útja a bankárságig, hatalmas tőke felhalmozása útján. Napóleon fenyegetése árnyékában már az osztrákok is a Sina-hitelekért folyamodtak, hogy megvédjék Bécset a francia császártól.

Nemzetközi szinten a híres-hírhedt Rothschildok sikereit, míg idehaza Széchenyi István sikerességét is túlragyogták. A legsikeresebb Sina fiú, György tovább gyarapította a családi vagyont, sőt, még politikai elismertséget, barátokat is szerzett. A haza leggazdagabb klánja nem kevesebb, mint 80 ezer forintot adományozott a Magyar Tudományos Akadémia megépítésére, így túllicitálva a 60 ezret adó Széchenyit is. Beszálltak a Lánchíd megépítésébe is, a Sinák címere a mai napig díszíti ezt a dunai átkelőt.

A dinasztia a csúcsán nem csak a duális birodalmon belül, de még az észak-itáliai Velencében is rendelkezett ingatlannal, hatalmas birtokkal. Nem kevesebb, mint 240 ezer holdon volt termőföldjük, ennél többel egyetlen magánszemély sem rendelkezett. 

Azonban az unoka, Sina Simon már egyre kevesebb sikert könyvelhetett el. Rendre rossz döntéseket hozott az üzleti életben, a családi vagyon egyre inkább csak apadt. Azonban a fiatalember nem fogta fel azt, hogy egyszer a végére ér a felhalmozott gazdagságnak. Lányait ugyan sikerült viszonylag jó családokhoz beházasítania, azonban a szélhámosok többnyire csak a Sina-vagyonra pályáztak, amiből folyamatosan csak kevesebb lett.

A 19. század végére, a 20. század elejére már a professzionális bankok kiszorították a magánkézben lévő hitelezőket, így a Sinák bevételi forrásai is megszűntek, amik még az utolsó pillanatig is a túlélést jelentették számukra. Az 1900-as években felszámolták minden vállalkozásukat, eladták ingatlanjaikat, birtokaikat, a Sina család teljesen visszavonult tagjai életük végéig felélték a még meglévő tartalékaikat, és teljesen asszimilálódtak a társadalom középosztályában. Nevük feledésbe merült.

(via)