
„Hazaértem az iskolából és éreztem, meg kell tennem” – egy Netflix-film inspirálta anyja megölésére a 15 éves fiút
Első fokú emberölés vádjával néz szembe a fiatal.
Elhagyatott, mégis mestermű? Magyarország egyetlen tengeralattjárója, a Polaris, egy ipartelepen rozsdásodik, pedig akár még ma is merülőképes lehetne! De vajon mi lesz a sorsa?
Egy magyar tengeralattjáró, amely még a hadiállományba is bekerült, mégis rozsda mardossa egy ipartelepen: a Polaris–2. Magyarország egy elfeledett tengeralattjárója, amely a találékonyság és a szorgalom szimbóluma lehetett volna.
A hajó sorsa immár hosszú évek óta rendezetlen. Egyesek csak egy szemétkupacnak, egy rozsdás monstrumnak tartják, míg mások egy igazi kincset láthatnak benne. Szirmai Gábor, amatőr muzeológusnak volt lehetősége testközelből szemügyre venni a tengeralattjárót, és az elmondása szerint valóban egy igazi kincs.
Szirmai szerint a Polaris nem csupán egy hobbiprojekt volt, hanem egy műszaki remekmű, amelyet Forintos Gyula készített el Dunakeszin.
Azt mondják, hogy ez a változat soha nem került vízre, pedig simán merülhetett volna, mert egy mestermű. Szerintem a tengeralattjáró szinte kivétel nélkül, minden aspektusában precízen volt kivitelezve, ami ritkaságszámba megy egy egyedi építésnél
– mondta lapunknak Gábor. Hozzátette még, hogy nem csodálja, hogy annak idején még a hadiállományban kapott helyet a tengeralattjáró.
És valóban, a tengeralattjáró egyik különlegessége, hogy a korabeli pletykák szerint „katonai célokra” akarták bevetni. Ezt bizonyítandóan, laptársunk, a Ripost korábban már utánajárt, hogyan kerülhetett be a hajó a magyar haditechnikai állomány nyilvántartásába úgy, hogy soha nem került bevetésre.
A beszélgetésünk során Gábor választ adott arra a kérdésre, hogy merülőképes lenne-e még a tengeralattjáró: „A tengeralattjáró most egy ipartelepen áll Győr közelében” – kezdte Gábor.
Bár az állapota lehangolónak tűnhet: hiszen a Polaris ma már egy rozsdás, elhagyott vasdarabnak tűnik, de amikor ott jártam, arra gondoltam, hogy ezt még meg lehetne menteni
– mesélte, hozzátéve még, hogy szerinte egy ilyen szerkezet nem ezt érdemli. Mindenesetre a hajó állapotát tekintve Gábor szerint még van remény a restaurációra.
Bár rozsda lepte be, szerkezetileg még mindig masszív. Még most is nagyjából merülőképes lehetne, mivel az építője különösen nagy gondot fordított mindenre a megalkotásakor. Gyári minőségűnek mondható a kivitelezése, ami ritkaságnak számít
– válaszolta meg a kérdést Gábor, aki még emlékszik a korabeli becslésekre, hogy milyen mélységeket jósoltak a tengeralattjárónak.
A tengeralattjáró ugyanis a korabeli becslések szerint eredetileg akár 20-50 méteres merülésekre is képes lehetett volna, de erről pontos technikai adatok nem ismertek.
A tengeralattjáró sorsát illetően sok a bizonytalanság: korábban felmerült az is, hogy egyszerűen szétbontják, és elviszik a telephelyről.
Voltak olyan próbálkozások, hogy majd szétbontják és elviszik a telephelyről, de ez valószínűleg nem fog megvalósulni. Igazából ennek egy múzeumban lenne a helye, restaurálva, hogy megmutassák, mire lehetett volna képes
– hangsúlyozta Gábor.
Az egykori magyar tengeralattjáró tehát még mindig vár: egy megmentőre, egy újabb őrült álmodozóra. Ha nem érkezik senki, a Polaris–2 története egy szomorú végszóval zárulhat: a magyar történelem egyedi hajója végül egy roncstelepen végzi. Ez pedig valóban egy szívszorító látvány lenne, ugyanis egy ekkora mérnöki teljesítménynek minimum egy kiállításon lenne a helye, nem pedig elhagyatva egy telephelyen.
Első fokú emberölés vádjával néz szembe a fiatal.
Néha jobb nem bolygatni a múltat.
A rendőrség őrizetbe vette a férfit és párját.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre