„Évekig színészkedtem az ágyban – elegem van abból, hogy úgy teszek, mintha a férfiak elvarázsolnának”

Sajnálom, fiúk, hogy szétzúzom az illúzióitokat… de igen, megjátsszuk. Elég gyakran. És a csavar a történetben? Csak magunkat hibáztathatjuk ezért. Évekig azt hittem, hogy helyesen cselekszem. Simogattam az egójukat, gondoskodtam róla, hogy isteni szeretőnek érezzék magukat, miközben a saját örömömről teljesen lemondtam azért, hogy ők jól érezzék magukat. De aztán rádöbbentem: már nem élvezem a szexet – és ez az én hibám volt

És hová vezetett ez? Frusztrációhoz. Elégedetlenséghez. És ahhoz, hogy lemondjunk az egyik legnagyobb örömről: az orgazmusról... A megoldás? Ideje búcsút inteni a megfelelési kényszernek, és nem megjátszani az orgazmust. Ha rossz, akkor legyen rossz. Ha a partnerünk rákérdez, legyünk őszinték – de kedvesen, nem bántóan. (Ez nem a brutális őszinteség ideje!) Ez azt is jelenti, hogy arra figyelünk, hogy mit érzünk, nem pedig arra, hogyan nézünk ki közben