Polónyi Tamásnak a hobbija a munkája is egyben, vonatokat épít Dunaharasztiban. Számtalan mozdony dicséri már Tamás keze munkáját.
A vasút szeretete végig kísérte Polónyi Tamás életét. Gyerekkorában mozdonyvezető szeretett volna lenni, de végül autószerelőnek tanult. Mivel nagyon szeretett barkácsolni is, elhatározta, hogy vonatokat fog építeni.
Aki szereti a vonatokat, az természetesen mozdonyokat szeretne építeni.
-mosolyodik el Tamás, akinek gyermekkorában Thomas, a gőzmozdony volt a kedvenc meséje, ezért a vállalkozásának a neve is „Thomas mozdonyépítő műhely” lett.
Nagyon örülök, hogy a hobbim egyben a munkám is. Mindig az volt az álmom, hogy vonatokat építhessek, és ez szerencsére meg is valósult.
-mondja a Metropolnak Polónyi Tamás, aki számára még ennyi év után is hatalmas élmény, ahogy a keze munkája által öltenek testet a járgányok.
Mindig vonatot akartam építeni. Az első alkotásom még gyerekként, szánkóhoz hasonló vagonok voltak, amiket télen a hóban húzgáltunk. Mikor nagyobb lettem, megtanultam hegeszteni, és 17 éves koromban készített egy kézi hajtányt.
-emlékszik vissza a kezdetekre a mester, aki tíz évvel ezelőtt döntötte el, hogy komolyabb mozdonyok építésére adja a fejét. Az első igazi alkotása egy piros P5-ös volt mozdony volt, amit az udvarán lévő körpályán ki is lehetett próbálni. Nyomtávja 600 mm-es volt, ami a bányavasutaknál szabványos. Később Tamás 1:3 kicsinyített méretarányban is megépítette ezt a mozdonyt, aminek a vagonjain padok voltak, és így lehetett utazni vele.
Legutóbbi alkotása, ami egy Jung német mozdony másolata, az udvaron várja, hogy érte menjen az új gazdája. A külső méretei megegyeznek az eredetivel. A legnagyobb különbség, hogy nem gőz-, hanem egy Ford benzinmotorja hajtja. Az elemek többsége lézervágással, az alváz pedig zártszelvényből készült, amit lemezzel borított be. A vonat működése megegyezik egy autóéval, lehet benne sebességet váltani és persze tolatni is. A motor, a kábelek, a kilométeróra és még a benzintank is a kocsiból lett átrakva. Az összkerékhajtás pedig csatlórúddal valósul meg, akár egy igazi vonatnál.
Tamás autószerelőként végzett, de ezt a szakmát csak azért sajátította el, hogy a tanultakat a vonatépítésénél tudja majd kamatoztatni. Szinte mindent egyedül alkotott. A nehezebb munkákhoz csörlőt használt, és a motort is ezzel emelte bele az alvázba, amit a műhelyben épített meg. De miután monumentálisak a méretei, a fülke és a kazán is már az udvaron került fel rá. Tamás mozdonyai egyre népszerűbbek, és már több megrendelése is van. Azok a járművek, amelyek közforgalomba kerülnek, TÜV minősítést is kapnak, hogy biztonságosan lehessen őket használni.
Tamásnak minden mozdony a szívéhez nő, de el kell adnia őket, hiszen a befolyt pénzből épülnek az újak.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre