Immár három évtizede annak, hogy 1994. december 2-án bekövetkezett a magyar vasút történetének egyik, ha nem a legsúlyosabb tragédiája. A szajoli vonatbaleset képei nem csak a magyar, hanem a világsajtót is bejárták.
A szajoli vonatbaleset 1994. december 2-án, 16 óra 46 perckor történt, amikor emberi mulasztásból fakadóan, egy váltófelvágás után kisiklott a szajoli vasútállomáson a Nyíregyházáról Budapest, Nyugati pályaudvarra tartó gyorsvonat. A szerelvény kocsijai mintegy 110 km/h-s sebességgel csapódtak egymásba és a szajoli állomás épületébe. A tragikus szajoli vonatbaleset 31 áldozatot követelt: a legidősebb 84, míg a legfiatalabb alig 8 éves volt.
A tragédia helyszínére elsőként érkezett meg Mészáros János fotóriporter, aki így emlékszik vissza arra megrázó pénteki napra:
Délután még volt egy kis dolgom a szerkesztőségben, ahol már szinte egyedül voltam, amikor hangos szirénázásra lettem figyelmes. Rengeteg mentő és tűzoltó tartott Szolnok főutcáján a Tisza-híd irányába. Éreztem, hogy valami nagy baj történhetett, ezért beültem az autómba és utánuk eredtem
– mondta el lapunknak Mészáros János, aki elsők között érkezett meg a szajoli állomásra.
A sínek felé érve pillantottam meg a tragédiát: az állomás épületére dőlt oszlopot és a kisiklott, összeroncsolódott vagonokat, amiket a vaku fényén kívül néhány keresőlámpa világított meg. Így kutattak a túlélők és a sérültek után. Szörnyű volt a látvány, de fotósként ezt megelőzően is dolgoztam már szörnyű balesetek helyszínén
– emlékszik vissza János, aki utólag visszagondolva a szajoli vonatbaleset helyszínét tartja a legmegrázóbb terepnek, amin valaha dolgozott.
Pedig sok csúnya balesetet láttam az utak mentén. Egyszer valami puhára léptem és amikor rávillantottam, egy leszakadt lábat pillantottam meg a földön. Ma már nem fotóznék ilyen esetekben. Egy pillanatra láttam az egyik helyiségben koporsókban fekvő halottakat. Ez bennem maradt, de a pozitív történetek felülírták a tragédiát
– mondja, majd megemlíti azt a kisfiút, akit lefotózott, miután egy tűzoltó kiemelte a roncsok közül. Az ekkor készült fotó bejárta a világsajtót. János hozzátette: ezek a pillanatok tartották benne a lelket a tragédia helyszínén dolgozva.
A rengeteg tragikus pillanat mellett ez a látvány pozitívan hatott rám. A megmentett kisfiú időközben pap lett. Az őt tartó tűzoltóval azóta is jó a barátság. Néhány éve találkoztunk is, így hármasban. De néha összejövünk páran katonákkal, tűzoltókkal és rendőrökkel, akik a mentésnél dolgoztak és ilyenkor felelevenítjük a történeteket.
Mészáros János a szajoli vonatbaleset helyszínén készült fotóival egy évvel később megnyerte a Magyar Sajtófotó Pályázatot. Mint mondja: ez a szakmai siker is tompította az ott látott és átélt fájdalmakat.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre