Amióta hűvösebbre fordult az idő, ellepték a hajléktalanok Budapest aluljáróit, közparkjait, de még a bérházak padlására, lépcsőházába is beköltöznek. Közeleg a tél, de a főpolgármester csak húzza az időt, semmiféle intézkedést nem tesz.
Ahogy hűvösebbre fordult az időjárás, egyre több hajléktalan költözött az aluljárókba, a parkok védettebb zugaiba, fűtött pincehelyiségek ablaka elé, de még a bérházak padlására, lépcsőházába is vackot építenek és ott esznek, ürítenek, szemetelnek. Gyakran pedig a tömegközlekedési járműveken rendezkednek be. A hajléktalanok láttán kettős érzés lesz úrrá az emberen: egyrészt a sajnálat, hiszen nincs biztos fedél a fejük felett, másrészt viszont a bosszúság: miért kell a városlakóknak ezzel a helyzettel együtt élniük? Miért nem használhatják nyugodtan a parkokat, miért nem lehet úgy keresztülmenni egy aluljárón, hogy ne kéregetőbe vagy matracba botoljanak, miért kell úgy hazamenni, hogy a folyosón húgyszag, szemét van, hiába takarítanak újra meg újra?
Talán soha ilyen rosszul nem állt a hajléktalanok ügye Budapesten, mint most. Bár azt Vitézy Dávid javaslatára a Fővárosi Közgyűlés megszavazta, hogy a BKV-járatokon januártól rendészet lásson el biztonsági feladatokat, más érdemi döntés nem született a Karácsony-féle Városházán a hajléktalanok problémájának felszámolását illetően. Pedig közelegnek a mínuszok, Karácsony Gergely pedig egyszerűen csak húzza az időt. A főváros közterein és parkjaiban egyre súlyosbodó helyzet mindenhol aggasztja a környéken élőket és a járókelőket.
A Metropolnak bogarakról, tetvekről és ágyi poloskákról panaszkodtak Budapest szerte az utcán élők. A közterületekről járnak el esetenként alkalmi munkákra, de jó részük inkább kéreget... A II. János Pál pápa téren például mostanában egy nap alatt 4-6 ezer forintot is összekoldulnak, bevallásuk szerint. Egy részüket nem érdekli a jobb élet reménye, italoznak és egyre több helyen bandába verődve kéregetnek, gyakran késsel ijesztegetik egymást és a járókelőket. A nyár folyamán Óbudát tartotta félelemben egy férfi és néhány társa, de a Batthyány tér környékén volt, hogy gátlástalanul szexeltek a járókelők orra előtt, éppen a gyerekorvosi rendelőtől fél méterre. Egy másik alkalommal a közeli játszótéren elégített ki egy nő egy férfit több tucat gyerek szeme láttára. A helyzet egyre durvább, miután régebben az utcán való életvitelszerű tartózkodás tilalmát szigorúan betartatták az önkormányzatok, ma ennek azonban nyoma sincs.
A hajléktalanság kérdésével öt éve nem törődő Karácsony Gergely azonban még most sem akar szembenézni a problémával. Az általa és a balliberális városvezetés által meghozott, BKV-rendészetről szóló döntés komplex program nélkül még súlyosbíthatja is az egész fővárost érintő problémát. A főpolgármester ugyanis hamarosan azzal szembesülhet, hogy a téli hideg elől gyakran buszokra, villamosokra behúzódó hajléktalanokkal kezdeni kell valamit, az ő érdekükben is. Igaz, hogy a fővárosiak zöld számon értesíthetik a hajléktalanmentő szervezeteket, ha kritikus állapotban látnak télen fedél nélkülit, de ez édeskevés: a hajléktalanság megoldatlan problémája komplex intézkedést igényelne, méghozzá azonnal.
Mint emlékezetes, a legutóbbi közgyűlésen a Fidesz–KDNP-frakció javaslatot terjesztett elő, ami a probléma komplex kezelésre összpontosított volna, Karácsony Gergely és a baloldal azonban kiherélte ezt a javaslatot, ízekre szedve csak egyes részeket fogadott el. Pedig a frakció arra tett javaslatot, hogy egész Budapesten mérjék fel az utcán élő emberek számát és helyzetét, illetve a fővárosban vizsgálják felül egyúttal az ellátórendszert is. Azonban a szivárványkoalíció ezt nem támogatta. Karácsony Gergely azt javasolta, „szemrevételezéssel” állapítsák meg a hajléktalanok számát és helyzetét, amiből az lett, hogy nem egészen ötszáz fedél nélkülit számláltak meg. Nyilvánvaló, hogy sokkal többen élnek az utcán a fővárosban, ilyen-olyan okból. A „szemrevételezés” csak a belvárosra terjedt ki, egyáltalán nem foglalkoznak a külvárosban élő hajléktalanokkal.
Szentkirályi Alexandra szerint ez így nem járja, „egyszerre kell segíteni azokon, akik rászorulnak és egyszerre kell biztosítani a közterületek és a közösségi közlekedés rendeltetésszerű használatát, tisztaságát”.
Nekünk ez volt a célunk a közgyűlési javaslatunkkal, de ezt a főpolgármester teljesen kiüresítette. Egy belvárosi, egyalkalmas, néhány órás hajléktalanszámlálást kaptunk tőle helyette. Ami lassan egy hónapja volt. Hogy lehet az, hogy a budapestiek még nem kaptak tájékoztatást arról, hogy az amúgy is szűkre szabott és hiányos felmérés milyen részletes eredményekkel zárult, és hogy azóta a főpolgármester milyen további intézkedéseket tervez? Talán úgy, hogy 461 hajléktalant sikerült megtalálniuk a belvárosban, ami nyilvánvalóan nem reális szám, így nem is lehet az adatokkal kezdeni semmit. Sőt! Saját magának a beszámolóra 2 hónapos, a cselekvésre 6 hónapos határidőt szabott Karácsony
– véleményezte a Fidesz–KDNP frakcióvezetője, hozzátéve: „Beigazolódott a gyanúnk, Karácsony azért semmizte ki a hajléktalanság problémájára megoldást kereső javaslatunkat, hogy az időt húzza. Azt az időt, ami egyre hidegebb lesz és hajléktalanok életét veszélyezteti”.
Tarlós István főpolgármestersége idején fővárosi rendeletet hoztak, hogy ne élhessenek közterületen hajléktalanok, majd az Országgyűlés szigorította a szabálysértési szankciókat – és a jobboldali városvezetés idején be is tartották. Karácsony Gergelyék viszont nem folytatták a Tarlós-féle szigorú politikát, nevezetesen, hogy felszámolják az utcán élést és szállókra, ellátóhelyekre irányítják a hajléktalanokat, ami számukra is sokkal jobb. Magukra hagyták a lakosságot is, meg a hajléktalanokat is, boldoguljanak, ahogy tudnak.
A témában készült videónkat itt nézheted meg:
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre