Igazi időutazás: így piknikeztünk az elmúlt 100 évben – Galéria

A piknikezés nem új keletű és már a XVII. század óta kedvelt időtöltése az embereknek. A viktoriánus korban a vadászó főuraknak  később pedig a polgároknak lett kellemes szórakozás. A franciák „picorer” és „nique”, magyarul  „fitymálva csipegetni” kifejezést hazánkban 1896-ban magyarosították piknikre és hamar divatos programja lett az akkor élt polgároknak a nyári időszakban. A Metropol most egy nosztalgikus időutazásra viszi az olvasóit és megmutatja, hogyan piknikeztek régen az emberek.

Mert ha jó idő van, akkor bizony a szabadban üldögélni és pihenni mindig kellemes időtöltés volt az akkori embereknek is. Nem véletlen, hogy Szinyei Merse Pál 1873-as Majális című festménye is egy szabadtéri piknik pillanatát örökítette meg. A piknik valahol a városi hétköznapokból való menekülést is jelentette a polgároknak. A Pesti Naplóban 1934-ben jelent meg Stella Adorján írása a hétvégi piknikezésről:

Piknikezni lehetett úriasan és egyszerűen is, attól függően milyen társaságról volt szó. A Pesti Naplóban rendszeresen jelentek meg tárcák és leírások a különböző társasági eseményekről, ahol bemutatták milyen ételeket fogyasztottak akkoriban az emberek. Az egyszerű sonka és kolbászon kívül, volt majonézes csirke, vadnyúl, libapástétom, olasz salátakrémek, még zserbó is és ami a legfurább, hogy pezsgőt is ittak ezeken a piknikeken.

Galériánkba olyan képeket válogattunk, amely 1904-től 1974-ig tartó hetvenéves időszakot ölel fel. Ezeken a képeken láthatunk fiatalokat és időseket, családokat és színészt, világháborút megjárt katonákat, Trabanttal kirándulókat és Zsigulival közlekedőket egyaránt. Egy a lényeg, hogy a piknikezés életkortól, történelmi eseményektől független és nincs olyan társadalmi réteg, aki ne élvezné a fűben leterített pokrócon a finom ételeket és a társaságot.

A képre kattintva megnyílik a fotógaléria!