István példáját látva mindannyian rájöhetünk: nincs lehetetlen, ha elég kitartóak és elszántak vagyunk.
Szebbnél-szebb rajzok és festmények visznek színt az Örs vezér téri aluljáró sötétségébe: szinte alig van ember, aki ne állna meg István standja előtt és ne csodálná meg az alkotásait, melyekből sugárzik az élet szeretete és az egyszerű szépség. A férfi életébe pedig néhány hete váratlanul beköszöntött a csoda is.
A 63 éves, korábban rajztanárként dolgozó István jövője egy szempillantás alatt vált kilátástalanná, amikor évekkel ezelőtt a lakásmaffia kisemmizte és elfoglalta 24 millió forintot érő lakását. A rajztanár könnyek között mesélt a Metropolnak 2023 végén: utcára került és hajléktalan lett, a leghidegebb éjszakákat pedig egy padon reszketve töltötte. A férfinek néhány szatyron kívül semmije nem maradt: amit lehetett, elloptak tőle, ő viszont a legnagyobb nehézségek közepette sem adta fel a reményt, hogy egy napon majd újra élhet legnagyobb szenvedélyének, a tanításnak, és a meleg ágyban hajthatja álomra fejét.
István, amikor alkot, megszűnik körülötte a világ: művészi gondossággal készíti képeit, melyek mögött egytől egyig külön történet rejlik. Voltak napok, amikor tüdőgyulladással és magas lázzal küszködve ült kis székén, ceruzával a kezében, szemében viszont ekkor is látszott az elszántság és az élni akarás. Megfáradt tekintetébe mosoly szökött, majd elmondta: az alkotásokból származó bevételt félreteszi és egy kis otthonra gyűjt. Az új év váratlan fordulatot hozott a hajléktalan rajztanár életébe: boldogan, könnyek között számolt be arról, hogy cikkünknek köszönhetően egy jótevő felkarolta és lakhatást ajánlott számára.
Egy hideg, januári estén egy hölgy lépett hozzám. Azt gondoltam, vásárolni szeretne, de rám nézett és azt mondta: meglepetése van számomra. A legszebb álmomban sem gondoltam arra, ami ezután következett.
A jótevő hölgy Kistarcsán felajánlott István számára egy kis garzonlakást, ahová a férfi néhány napon belül be is költözhetett és kezdetét vehette az új élet.
Még most is hihetetlen számomra, ez maga a csoda. Végre van hova hazamennem, melegben alszom, méghozzá ágyban, nem egy hideg padon. Hihetetlen, de sorra teljesülnek az álmaim: jövő héten próbanapra megyek két középiskolába, és ha Isten is úgy akarja, újra folytathatom a tanítást.
István azóta meglátogatta régen látott gyermekeit és együtt töltöttek néhány boldog napot – erre évek óta nem volt lehetősége. A férfi továbbra is kijár az Örs vezér téri aluljáróba és alkot, de most már nem átfagyott ujjakkal, reszketve tér nyugovóra. Tele van tervekkel és álmokkal: műtermet szeretne nyitni, ahol szebbnél szebb képeit árulná, később pedig egy nagyobb otthonba költözne – erre gyűjt most.
Hálás vagyok és elmondhatatlanul boldog. Vannak még jó emberek és történnek csodák, csak soha nem szabad feladni
– zárja a beszélgetést a férfi.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre