Egy hölgy odalépett a hajléktalan Istvánhoz az Örs vezér téri aluljáróban, majd váratlanul megtörtént a csoda

Szebbnél-szebb rajzok és festmények visznek színt az Örs vezér téri aluljáró sötétségébe: szinte alig van ember, aki ne állna meg István standja előtt és ne csodálná meg az alkotásait, melyekből sugárzik az élet szeretete és az egyszerű szépség. A férfi életébe pedig néhány hete váratlanul beköszöntött a csoda is.

A 63 éves, korábban rajztanárként dolgozó István jövője egy szempillantás alatt vált kilátástalanná, amikor évekkel ezelőtt a lakásmaffia kisemmizte és elfoglalta 24 millió forintot érő lakását. A rajztanár könnyek között mesélt a Metropolnak2023 végén: utcára került és hajléktalan lett, a leghidegebb éjszakákat pedig egy padon reszketve töltötte. A férfinek néhány szatyron kívül semmije nem maradt: amit lehetett, elloptak tőle, ő viszont a legnagyobb nehézségek közepette sem adta fel a reményt, hogy egy napon majd újra élhet legnagyobb szenvedélyének, a tanításnak, és a meleg ágyban hajthatja álomra fejét.

István, amikor alkot, megszűnik körülötte a világ: művészi gondossággal készíti képeit, melyek mögött egytől egyig külön történet rejlik. Voltak napok, amikor tüdőgyulladással és magas lázzal küszködve ült kis székén, ceruzával a kezében, szemében viszont ekkor is látszott az elszántság és az élni akarás. Megfáradt tekintetébe mosoly szökött, majd elmondta: az alkotásokból származó bevételt félreteszi és egy kis otthonra gyűjt. Az új év váratlan fordulatot hozott a hajléktalan rajztanár életébe: boldogan, könnyek között számolt be arról, hogy cikkünknek köszönhetően egy jótevő felkarolta és lakhatást ajánlott számára.

A jótevő hölgy Kistarcsán felajánlott István számára egy kis garzonlakást, ahová a férfi néhány napon belül be is költözhetett és kezdetét vehette az új élet.

István azóta meglátogatta régen látott gyermekeit és együtt töltöttek néhány boldog napot – erre évek óta nem volt lehetősége. A férfi továbbra is kijár az Örs vezér téri aluljáróba és alkot, de most már nem átfagyott ujjakkal, reszketve tér nyugovóra. Tele van tervekkel és álmokkal: műtermet szeretne nyitni, ahol szebbnél szebb képeit árulná, később pedig egy nagyobb otthonba költözne – erre gyűjt most. 

– zárja a beszélgetést a férfi.