Jogosítványa van és autót vezet a láb nélküli György

Gyuri 22 éves volt és katona, mikor eltávozásra indult hazafelé. Sietett a vonat után kezében a csomagjaival. Késésben volt, fel akart lépni az éppen induló vonat lépcsőjére, de lecsúszott a lába, és a sínek közé esett. A kerekek mindkét lábát szétroncsolták. 

– emlékszik vissza Rafael György a harminc évvel ezelőtt történtekre, ami egész életét megváltoztatta. Szerencséjére egy nő, aki a vonat ablakában dohányzott, látta a balesetet, és azonnal meghúzta a vészféket. Ez mentette meg a férfi életét, különben a sínek között vérzett volna el. Azonnal értesítették a mentőket, és kórházba szállították, ahol mindkét lábát amputálni kellett, mert olyan mértékben roncsolódtak.

 – hangzanak el a pozitív gondolatok György szájából, akinek az egész élete megváltozott ugyan, de sosem adta fel. Hajtotta az élni akarás, és a tettvágy, annak ellenére, hogy senkire sem tudott támaszkodni. Magára volt utalva mindenben, egyedül élt. A baleset után 38 kilóra fogyott. Sosem fordult be, hanem kihívásnak tekintette az életét. Emberek közé járt és tette a dolgát. Sok erőfeszítésébe került, de megtanult közlekedni lábak nélkül, később még speciális jogosítványt is szerzett, így autót is vezethet.
 

– eleveníti fel a furcsa érzést a láb nélkül élő férfi, akire azóta a szerelem is rátalált. Az akkor még Monoron élő György Tápiószelére költözött. Az első nap pillantotta meg az utcán mostani párját. Szerelem volt első látásra. Tizenöt éve összekötötték az életüket, és nehéz sorsuk ellenére jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, Volt olyan időszak is mikor annyira szegények voltak, hogy egy autóban éltek, de ez sem tántorította őket el attól, hogy küzdjenek egy jobb életért. Azóta négy gyermekük született, és még egyet örökbe is fogadtak.

- mondja György, aki egy komfort nélküli kicsi házban él. Fürdőszobájuk sincs, és a WC is a ház mögött van. De dolgoznak és beosztják azt a keveset, ami van. Álmuk egy olyan otthon lenne, ahol a gyerekeknek külön szobájuk lehetne, és nem kellene a vad téli zimankóban a kert végébe menni a WC-re. De az anyagi forrásaik nem teszik lehetővé, hogy másik házba költözzenek. A csekély bevételüket elviszi az élelem, gyógyszerek, és az orvoshoz járás költsége, mivel messzire kell utazniuk.

De nem adják fel. Küzdenek tovább, és bíznak abban, hogy egyszer életük pozitív fordulatot vesz, és jobb körülmények között hajthatják majd nyugovóra a fejüket.