A kis Lacikának a kezein még mindig látszódnak a sérülések, így a szülei úgy döntöttek, hogy kiveszik a bölcsődéből és átviszik egy másik intézménybe. Remélik, nem lesz maradandó a sérülése a gyermeküknek!
„Eléggé kiborultam, miután megláttam, mit tettek a gyerekemmel!” – kezdte a Metropolnak K. Edina (az édesanya és gyermeke nevét a védelmük érdekében megváltoztattuk, ugyanis egy ideig az említett bölcsődébe fog járni a gyermek). Az édesanya két hónapja íratta be másfél éves kisfiát, Lacikát az egyik kerületi bölcsődébe. Az elején nem volt semmi gond, nemrég azonban a gondozók arról értesítették a szülőket, hogy megsérült a gyermek…
Körülbelül két hónappal ezelőtt kezdtük a bölcsit
– számolt be Edina. „Az első hónapban járhattunk, amikor mentem érte és szóltak a dajkák, hogy történt egy kis baleset. Természetesen nagyon megijedtem. Kiderült, hogy a fiam egy idősebb gyerekkel ült a homokozóban, majd valamin összeveszhettek, mert a másik gyerek megharapta Lacika karját…”
Edinának a gondozók azt mondták, hogy ők nem látták, amikor történt az eset, ők már csak a sírásra lettek figyelmesek.
Ebben a bölcsiben négy csoport van
– folytatta az édesanya. „Így egyszerre 40-50 gyerek is játszik az udvaron, éppen ezért néhány játékon osztozkodniuk kell. Lehet, hogy egy játék miatt vesztek össze, de sajnos nem lehet tudni. Azt mondták, hogy jegelték és ellátták a sérülést, és hozzátették, hogy nagyon sajnálják. Én nagyon kiborultam, ráadásul már hetek teltek el és még mindig látszódik a sérülés. Remélem, nem lesz maradandó…”
Azt gondoltam, hogy a hátunk mögött hagytuk ezt a dolgot, erre közölték, hogy ismét megtörtént, csak egy másik gyerek harapott
– folytatta a kétségbeesett anyuka. „A második eset a csúszdánál történt és mire odaértek a nevelők, már nem tudtak mit tenni. Ugyanúgy kezelték, jegelték a sérülést. Voltam bent az intézmény vezetőjével beszélni és megkérdeztem, hogyan kezelik ezeket az eseteket. Aláírattak velem egy papírt, miszerint tudomásul veszem, hogy megsérült a gyerek, majd közölték, hogy ilyenkor az a protokoll, hogy mind a két fél szüleit tájékoztatják.”
Edináék úgy döntöttek, hogy bölcsődét váltanak, mert félnek, hogy komolyabb baja is eshet a kisfiuknak.
„Annyira fel voltam háborodva… Beszéltem más anyukákkal is, akiknek máshova jár a gyerekük. Az egyik azt mesélte, hogy az ő kisgyermekét háromszor is megharapták. Nálunk betelt a pohár, visszük másik bölcsődébe.”
„Én azt gondolom, hogy ugyanúgy, mint a felnőttekben, a gyerekekben is van feszültség. A különbség az, hogy míg mi le tudjuk adott esetben vezetni, addig a gyerekek nem biztos, hogy tudják kezelni. Elképzelhető, hogy a harapdálós gyerekek így próbálják levezetni az agressziójukat, ami eredhet a családból is. Gondolhatunk itt szülők közötti feszültségre, új kistestvér születésére. Illetve az is szerepet játszhat ilyenkor, hogy úgymond »ismerkednek«, nem tudják, hogy mit szabad és mit nem. Ha történik egy ilyen, a szülőknek otthon kötelességük megtanítani a gyermeket arra, hogy ilyet nem szabad csinálni, hiszen komoly sérülést okozhatnak vele. Továbbá az is elképzelhető, hogy a gyermek így védekezett. Hiszen ismerjük a mondást: a legjobb védekezés a támadás” – mondta el a Metropol kérdésére Gyarmati Rita szakpszichológus, megvilágítva a jelenség lelki hátterét.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre