Június 21., a nyári napforduló egyben a csillagászati nyár kezdetét jelenti, ami idén szerdára esik.
A nyári napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap delelési helye az égbolton délről északra halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni, és az év leghosszabb nappalát és a legrövidebb éjszakáját adja.
Vannak olyan északi városok, ahol a nyári napforduló időpontjában, és az előtte-utáni napokban éjszaka nincs teljes sötétség, mert a nap sehol nem süllyed teljesen a látóhatár alá. Ezeket fehér éjszakáknak nevezik, és Szentpéterváron külön fesztiválja is van a jelenségnek.
A legtöbb kultúrában számos ősi szokás is kapcsolódik a nyári napfordulóhoz.
Mivel a magyar emberek többsége jellemzően az északi féltekén él, a magyar nyelv a decemberi napfordulót nevezi télinek és a júniusit nyárinak. Ez azonban nem minden országban van így, hiszen a déli féltekén decemberben nyár van és júniusban pedig tél. Ennek megfelelően Ausztráliában például a summer solstice (nyári napforduló) nevet használják a decemberi napfordulóra, a júniusi napforduló neve pedig winter solstice (téli napforduló).
A középkorban ezen a napon általában örömtüzet gyújtottak, égő faágakkal megkerülték a termőföldeket, lángoló kereket gurítottak le egy-egy magaslatról.
A nyári napforduló a magyarság egyik legnagyobb ünnepe volt a kereszténység felvétele előtt. A fény teljességének ünnepe, tűzön járással, énekléssel, virrasztással. A nyári napfordulókor a tűzgyújtással a terméshozó nyarat ünnepelték. A tűzugrás szertartásának több oka is van. Az ugró átveszi a tűz termékenyítő, éltető erejét, éppen azon a napon, amikor a kozmikus tűzerő a legerősebb. Abban bíztak, hogy a tűzugrással el tudják érni azt, hogy a Nap mindig olyan magasra ugorjon, mint ezen a napon.
A nyári napforduló ugyan a leghosszabb nap és általában június 21-én van, pár nappal később, Szent Iván éjszakáján, június 23-án és június 24-én szokták ünnepelni.
Noha a nyári napforduló napján a leghosszabb a nappal, a legkorábbi napfelkelte nem ezen a napon van. Hasonlóan a napfelkelte legkésőbbi időpontja sem a téli napforduló napján van, dacára annak, hogy ezen a napon a leghosszabb az éjszaka.
A nyári napforduló, azaz az év leghosszabba nappala nem esik egybe az év legkorábbi napkeltéjével, valamint az év legkésőbbi naplementéjével. Előbbi pénteken 4:45-kor volt, utóbbi 26-án 20:45-kor lesz.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre