Elárulták a magyar katona orvosok milyen drámai pillanatokat éltek át a mentés során. Embertelen körülmények között dolgoztak.
Pellek Sándor orvos ezredest, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjának mellkassebészeti főorvosát, és Mérai András alezredest, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ rehabilitációs osztályvezető főorvosát kérdezték a Mokka műsorában a törökországi küldetésükről.
Mint elárulták, a parancsot követően összesen négy órájuk volt összepakolni és felkészülni az utazásra, hogy aztán éjt-nappallá téve keressék a romok között a túlélőket. Első dolguk a logisztika megszervezése volt, mivel ők a HUNOR kutatócsoport munkáját segítették.
Áram, víz, gáz és távközlési szolgáltatás nélkül kellett megkezdeniük a mentést, így csak magukra számíthattak. Rengeteg új tapasztalatot szereztek a katona orvosok, így legközelebb még felkészültebbek lesznek.
„Gondolkodtam ennek az egész missziónak a lényegén, hogy mi ennek az üzenete. Ugye, mi többféle szakképesítéssel rendelkező sebész emberek vagyunk és ezekben a szituációkban, küldetéstől függetlenül, ezeket a szuper specializált tudáshalmazokat hátra kell dobni és valóban vissza kell térni az orvoslás gyökereihez. Mondok egy egyszerű példát, ami nekem a legmegrázóbb volt. Egy egyéves csecsemőnek a kimentése. Én nagyon ritkán találkozom ilyen pici méretű emberekkel, így rendkívül nagy a pszichés tartalma és szakmailag is nagyon nehéz. Nekem elég nagyok a kezeim, gyakorlatilag két kezem akkora, mint egy kisgyerek. És egy ilyen pici gyereknek a vénabiztosítása is ebben a környezetben rendkívül nehéz” – mesélte dr. Pellek Sándor.
További megrázó részleteket a földrengés utáni mentésről a Mokka riportjából ismerhetek meg:
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre