Idén már kéttucatnyian lelték halálukat a vízben, az áldozatok között felnőtt és gyermek is van. Pedig egy kis odafigyeléssel megelőzhető lenne a legtöbb vízi baleset. Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat arról, hogyan veheted észre, hogy valaki fuldoklik, és hogy tudsz segíteni neki.
A vízi balesetek többségét, így a vízbe fulladást is az emberi felelőtlenség és figyelmetlenség okozza. Azért, hogy ez ne így legyen a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata (VMSZ) mindent megtesz: próbál egyre modernebb eszközöket, mentőhajókat beszerezni, egyre több vízimentővel jelen lenni a parton, és élen jár a felvilágosításban, megelőzésben is.
„Az emberek egyre inkább megfogadják a baleset-megelőzési tanácsainkat, és nő a bizalom is irántunk, ráadásul mi is egyre több helyen és módon tudjuk felhívni a figyelmet a szabályok betartására – mondta el a Metropolnak a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának prevenciós munkatársa. Ahhoz, hogy ne történjen nagyobb baj, néhány alapvető fürdőzési szabályt mindenkinek be kellene tartania a strandoláskor” – állítja Illés Zoltán, 15 év tapasztalattal a háta mögött. Szerinte a legjobb, ha „mindig nyitvatartási időben és olyan strandon fürdőzünk, ahol van szolgálatban lévő vízimentő és figyelünk arra, hogy mindig a bójákkal kijelölt területen belül maradjunk még matraccal is. Itt nem közlekedhet a fürdőzőket veszélyeztető jármű, könnyebb észre venni, ha valaki bajban van, és probléma esetén viszonylag hamar ki lehet jutni a partra”.
Nem kell mindig brutális helyzet ahhoz, hogy az „emberi hülyeség” megmaradjon még a szakember emlékezetében is. Iskolapéldából sajnos nincs hiány.
„A Balatonnál a szél egy kislányt sodort borzalmasan messzire a parttól a gumimatraca miatt, még a mentő katamaránnal is alig tudtam utolérni. Közben az anyukája a partról videózta és fotózta a »fantasztikus eseményt«, hogy egy vízimentő segít a lányának elérni az 1000 forintos nyamvadt gumimatracot. Partra érve aztán lefagyott az arcáról a mosoly, amikor jegyzőkönyvet vettünk fel, mert bár viccesnek tűnt, a helyzet valójában életveszélyes volt. Na, azt a döbbenetet a nő arcán, amikor összeállt benne, hogy mekkora veszélybe sodorta a saját lányát azzal, hogy utána se kiáltott, hogy hagyja a francba a matracot, mert ő tényleg azt hitte, hogy a gyereke teljesen biztonságban van több száz méterre a parttól a bójákon túl a felfújható alkalmatosságon, na, azt nem felejtem el soha... Ahogy azt sem, amikor egy apukával kellett vitatkoznom azon, hogy legalább fogják meg a gyerekével a mentőkatamarán szélét, hogy ne süllyedjenek el mindketten. Ezek érthetetlenek számomra” – sorolta a sokkoló életmentős emlékeit a vízimentő.
Egy uszoda jóval biztonságosabb a nyílt víznél. A szabályok szigorúak, betartásukról az úszómester gondoskodik. Könnyebben észrevenni, ha valaki elmerül és nem jön föl egy átlátszó vizű medencében, szemben az élővízzel, ahol zavaros a víz. Így segíteni sem tudunk olyan gyorsan még akkor se, ha tudjuk, hol merült el az illető. De rengeteg egyéb veszélyforrás is van az élővíznél. Sokan követik el azt a hibát, hogy túlbecsülik erejüket, és messze a parttól fáradnak el, vagy kapnak izomgörcsöt, vagy nem számolnak egy esetleges nagy szél esetén a víz hullámzásával, emeli ki Illés Zoltán.
– felhevült testtel ne ugorjunk vízbe,
– teli hassal, illetve ittasan, bódult állapotban még melegben se menjünk a vízbe,
– sekély vagy ismeretlen vízbe ne ugorjunk fejest, ez sérüléseket, de halált is okozhat,
– gyereket soha, semmilyen körülmények között ne engedjünk a vízbe egyedül,
– mindenki legyen óvatos, vigyázzon magára, és legyen figyelemmel másokra is.
1. Soha ne ússzunk „csak úgy” oda a fuldoklóhoz, neki mi csak kapaszkodót jelentünk, és mi is veszélybe kerülhetünk.
2. Segítség nyújtás előtt végezzünk gyors helyzetfelmérést, gondoljuk át a teendőket.
3. Hívjunk segítséget/szóljunk a vízimentőknek, közben figyeljük a bajban lévőt, hogy oda tudjuk navigálni a segítőt.
4. Ha lehetséges, beszéljünk a bajba jutotthoz, az emberi hang sokat segíthet.
5. Próbáljunk valamit a fuldokló keze ügyébe juttatni, amibe belekapaszkodhat, ami segíti a felszínen maradásban (pl. gumimatrac).
+1 Ne féljünk segítséget kérni, és mindig álljunk készen arra, hogy magunkat meg tudjuk menteni.
Vigyázat! Nem úgy fuldokolnak, mint a filmekben! A fuldoklásnak nincs látványos, „csapkodós” jele segélykiáltásokkal – épp ellenkezőleg, „csendben”, szinte észrevétlenül történik.
A fuldokló szája egyik pillanatban a víz alatt, a másikban a víz felett van.
A tekintete üres és üveges, nem képes fókuszálni.
Ösztönösen próbálja a testét és a fejét a vízfelszínen tartani, karjait oldalt tartva (nem tud segítségért inteni, hadonászni).
Teste függőleges, lábával kalimpál, mintha létrára mászna.
Zihálva veszi, kapkodja a levegőt.
„Pár éve történt, amikor még kicsik voltak a gyerekek és tavasszal a Zagyvához kirándultunk. A gyerkőcök papírhajót úsztattak a vízen, én mellettük álltam. És ez volt a szerencse! Egyszer csak minden előzmény nélkül, az akkor 3 éves legkisebb beleugrott a vízbe. A másik kettő kővé meredten nézte, ahogy én azzal a lendülettel utána gázolok térdig a vízbe, és kiemelem őt. A többiek remegtek a sokkhatás alatt, a kicsi meg sírt, de nem azért mert megijedt, hanem, mert elnyelte a víz a cumiját! Később aztán elmondta, hogy ő csak a nem megfelelő irányba úszó hajóját akarta irányba állítani. Azóta úszó lett belőle, talán nem véletlenül” – idézte fel tanulságos történetét Pál.
„Nekem úszókoromból van egy meghatározó emlékem. Hirtelen mélyülő medencében játszottunk, pont a sekély és mély víz határán, amikor odakiáltott az úszómester, hogy segítsek a mögöttem lévő férfinek. Hátranéztem, és egy kapálózó embert láttam, akit egy mozdulattal vissza tudtam rántani a mély vízből oda, ahol még leért a lába. Mondtam neki, hogy menjen ki, közben pedig megcsapott az alkohol szaga. Bár szót fogadott, de szerintem fel sem fogta, mi történt” – mesélte Szilvia.
„Nálunk az egyik úszóedzésen történhetett volna tragédia. Az egyik társunk fejest ugrott, de nem jött fel a víz színére. Az egyik csapattag azonnal a segítségére sietett, és kiemelte őt a vízből. Addig soha nem gondoltam, hogy úszóként is lehet veszélyes a víz” – emlékezett meghatározó vízi élményére Péter.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre