Pici rákok, fejlődő méhecskék és sok gyönyörű növény díszíti a IX. kerületi ház gangját. A tulajdonosa itthon is szeretné meghonosítani a „lépcsőházi permakultúrát”.
Lőrinczi István a koronavírus alatt kezdett bele saját „gang projektjébe”, ahol mostanra már 80-féle növény és számos más élőlény is megvetette gyökerét/lábát. A belvárosi körfolyosó már a tavaszi virágzás előtt is látványosan zöldellt. Az 52 éves férfi a Metropolnak elárulta, hogyan és miért kezdett bele a „belvárosi kertbe”.
„Gyerekkorom óta imádom a természetet. 12 éve foglalkozom fenntarthatósági ismeretterjesztéssel, elvégeztem egy humánökológiai tanfolyamot, majd évekkel később permakultúra tervezői képzésen vettem részt, ahol közelebbről megismerkedtem a permakultúrával” - mesélte István.
„Hiányzott az életemből, hogy valami az én saját projektem legyen, amit a saját kezemmel csinálok. Aztán a volt tanárom elhívott a permakultúra tervezői képzésére, ez indított el. Aztán jött a Covidjárvány, és hirtelen rengeteg szabadidőm lett. Ki akartam próbálni, a permakultúra mennyire tud működni a belvárosban” – mesélte a „permagang” kitalálója.
„Egy hosszú feltérképezéssel kezdődött az egész” – emlékezett vissza István. „Meg lehet-e fogni az esővizet, mennyire lehet rá számítani, milyen szennyeződésekkel kell szembenézni, milyen a mikroklímája a területnek, milyen tárolóedényeket kell használni, hogyan állítsam össze a talajt és csak ezután jönnek a növények” – sorolta a kezdeti nehézséget István, aki azóta is folyamatosan fejleszti a kis belvárosi kertecskéjét.
Lőrinczi István tavaly már 80-féle növényt termesztett, és rengeteg terve van saját „permagangja” fejlesztéséhez.
„Megterem a menta, citromfű, paradicsom, eper, uborka, cékla, illetve a bazsalikom is a gangon. Összességében rengeteg fűszert és gyógynövényt tudok termeszteni, ami elég is a családnak” – leginkább ezt a vonalat vinném tovább – mesélte a tervező.
„Nyilván szarvasok nem rohangálnak a gangon, de rengeteg állat be-be tér már ide. Szóval van egy csomó segítő állat, ami segít fenntartani a rendszert” – magyarázta István, és közben a kis dézsatavak felé vette az irányt.
„Ez talán világ legkisebb tava, de attól mondható tónak, hogy be van oltva iszappal, így kialakult benne egy önálló ökoszisztéma. Ha megnézi, kristálytiszta a vize. Pici rákokkal és csigákkal van tele. A méhecske hotelbe pedig már be is költöztek egyedül élő méhfajok. Ezeken kívül láttam a kertemben széncinegét, feketerigót, galambot, varjút, szarkát, szöcskét, szitakötőt, lepkét, sőt még denevért is” - tette hozzá a férfi, aki még azt is elárulta: nyaranta minden este 9-kor jön látogatóba a kacsafarkú szender lepke.
A permakultúra tervezőnek legfőbb feladata, hogy megteremtse a feltételeket egy önálló ökológiai szisztémához – akár egy bálvárosi ház gangján.
„Az ember a természet mintáit és ökológiai folyamatait próbálja meg lemásolni, és egy emberi környezetben alkalmazni. „Lusta kertésznek” is neveznek minket, mert ez inkább tervezői munka” - magyarázta István, aki mostanra olyan szakértelemre tett szert, hogy már előadásokat is tart a témában.
Ha valaki kedvet kapott volna egy saját városi permakultúrához, íme Lőrinczi István tanácsai a számos tudományágat egyesítő szakterülethez:
„Ha ezt elég sokan művelnék, akkor le lehetne venni vele terhet a mezőgazdasági rendszerről is” - vallja István, aki lapunknak elárulta, bár még mindig kell vásárolnia, de már vannak termények, amikből kevesebbet kellett beszereznie.
„Epret tudunk enni kora nyártól őszig. Paradicsomot és uborkát volt, hogy 3 hónapig nem vettünk, ráadásul zöldfűszert sem kell vásárolnunk”-mondta a kertész.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre