Meglepő üzenet! Ezt állították 189 évvel ezelőtt a karácsonyi hirdetésekről

Minden ünnepnek megvan a maga rendje, rítusa és ritmusa, míg másik jellemzője általában a család együttléte, a közös lakoma és az ajándékozás. A karácsonyt mára a sokféle befolyás találkozása tette olyanná, amilyen, része volt ebben a pogány hagyománynak, a kereszténységnek, a reformációnak és persze a polgárosodás gyermekközpontúságának is. A magyar hagyomány tagadhatatlanul elsősorban és alapvetően az egyházi ünnephez kapcsolódik, még akkor is, ha ezek az évkezdő, téli napfordulóra visszavezethető szokásokhoz kötődnek. A magyar hagyományban tehát keveredik a népi vallásosság a polgári karácsony elemeivel. Nem véletlen kedvenc dalunkban a kiskarácsony és a nagykarácsony kifejezés, utóbbi december 25-e, míg az előbbi újév napját jelenti. Arról nem is beszélve, hogy a korai kereszténységben az újév december 25-én kezdődött. A dalt egyébként Kodály gyűjtötte 1922-ben a Nógrád megyei Palotáson. A karácsony lényege először Luther hatására változott meg, ő tette igazán családi és gyermekünneppé, sőt ha hihetünk a legendának, az első karácsonyfát is ő állította, míg Magyarországon Brunszvik Teréz grófnő 1824-ben.

Az ünnep alakulásának egy fontos határköve Dickens 1843-ban megjelent Karácsonyi ének című novellája (ebből készült Tolcsvay László, Müller Péter és Müller Péter Sziámi az Isten pénze című musicale). Ekkor jelenik meg ugyanis az anyagias polgári világ képe mellett a nagylelkűség mint üzenet. Egy karácsonnyal foglalkozó kultúrtörténész szerint a karácsony a mai formájában egy az egyben a viktoriánus kor „leleménye”, amelynek elterjedése az ipari méretű tömegkultúra eredménye. Talán furcsa a megközelítés, de a karácsony még a film és a popzene hatására is sokat változott, hiszen egy rendkívül rugalmas ünnep, amely alkalmazkodik, gazdagodik, képes átadni különféle nemzetek saját szokásait is. Példaképpen: csak az Egyesült Államokban érkezik az ajándék a kéményen keresztül, míg képeslapokat az angolok kezdtek el egymásnak küldözgetni vagy a teljesen más kultúrájú Japánban egyre nagyobb teret nyer, holott nem is ismerték. Mindebből az következik, hogy mára az egész világon létrejött egy „globalizálódott”, erősen kereskedelmi ízű karácsony, amely mégis egyszerre tud és akar vallásos és családi is lenni.

Furcsa, de már 189 évvel ezelőtt(!) azt írták egy amerikai újságban, hogy az ajándékok választéka és a hirdetések agresszivitása elérte azt a szintet, hogy a karácsonyi bevásárlás a zavarodottság forrása lett.

Íme, tehát nincs új a nap alatt, hiszen ekkor hívják fel a vásárlók figyelmét valamire, amit ma is érdemes megszívlelni: „Védjék meg magukat a fényűzés csábításától, és csak olyat vásároljanak, amely hasznos és amely jó cselekedet végrehajtására alkalmas. Kerüljék a hiábavaló csecsebecséket, amelyek csupán egy napig szórakoztatnak.”

Ennél okosabbat most sem kívánhatunk!