Gyerekkorában állatorvosnak készült a pannonhalmi főapát

– Utólag úgy élem meg, hogy egy rendes kisfiú voltam – válaszolt mosolyogva Hortobágyi T. Cirill arra a kérdésre, hogy milyen gyerek volt a pannonhalmi főapát, aki egy Eger melletti kis faluban, Nagytályán született, majd Makláron gyerekeskedett. – A szüleim, a nagyszülők, a család és a rokonok körében rengeteg törődés, gondoskodás vett körül. A hatvanas években, egy szegényebb időben, de gyerekbarát környezetben nőttem fel. A kert végén egy hatalmas legelő, mellette folyt az Eger patak, csigát gyűjtöttünk, halásztunk és állatok vettek körül. Állatorvos szerettem volna lenni, hiszen ez volt a legszebb foglalkozás egy ilyen kis agrárközösségben.

Kalandos vonatozás Pannonhalmára

Cirill atya – akkor még Hortobágyi Tamás – az általános iskola után a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba jelentkezett. Egy távoli unokatestvére járt oda, aki nagyon jó benyomást tett édesapjára. Innen jött az ötlet, hogy érdemes lenne megpróbálni az akkor összesen nyolc egyházi gimnázium közül ezt. – Tisztán emlékszem az első pillanatra, amikor 1973-ban beléptem ide. Abban az időben nem volt tanácsos egyházi iskolába felvételizni, ezért kalandos úton érkeztünk. Édesanyám Makláron nem merte megvenni a vonatjegyet, ki ne derüljön, hová tartunk. Ezért elmentünk Egerbe és ott vette meg a jegyet. Aztán Füzesabonynál átszálltunk a pesti gyorsra, Budapestről elmentünk Székesfehérvárra, aztán Veszprémbe, majd a Veszprém–Győr vonalon, öreg éjszaka érkeztünk meg Pannonhalmára. A sötétben a faluból elindultunk a várba. Emlékszem, azon tűnődtünk, vajon eltévedtünk-e. A kapuban aztán az idősebb diákok már vártak bennünket, pedig volt vagy este 10 óra. Ők kalauzoltak el a szállásunkra, engem a diákotthonba, édesanyámat pedig a vendéghálóba – idézte fel a kezdeteket a pannonhalmi főapát.

Életre szóló szövetségek

A gimnáziumi évek alatt aztán az állatorvosi álmot biológia-földrajz szakos bencés tanárra cserélte. Pannonhalmát már az első pillanatban szívébe zárta. A színes diákélet mellett itt rengeteg izgalmas „kalandban” volt – és van ma is – része a diákoknak, többek között idegenvezetőként is dolgozhatnak az apátságban, ha elvégeznek egy idegenvezetői kurzust. Cirill atya is számos turistacsoportot kalauzolt kiskamaszként. – Érettségi előtt, negyedikben úgy gondoltam, hogy itt maradnék. Persze arról fogalmam sem volt, hogy mit jelent örökfogadalmas szerzetesnek lenni. Én csak azt láttam, hogy itt jól érzem magam, szimpatikusak a tanáraim és én is szívesen csinálnám azt, amit ők – mesélte.

A pannonhalmi diákok egyébként életre szóló szövetséget kötnek egymással, legendás az a barátság, ami generációkon és kontinenseken is átível, mindegy, hogy ki, mikor hagyta el az alma matert. Szerettük volna megtudni, hogy vajon mi a titka ennek az összetartásnak. – A titok az állandó bentlakásos kollégium, ahol heti hét napot együtt töltöttünk. Ez az egymásmellé rendeltség pedig rengeteg impulzust és lehetőséget kínál. A bezártság jó értelemben megvéd a káros hatásoktól. Ebben az életkorban, a nyitott kamaszkorban születnek a legmélyebb barátságok. A sok közös élmény, a szellemi kihívások, a sport, a művészetek, és ezeknek az együttes művelése, megélése, az ezek iránti vágy felkeltése rengeteg pozitív töltést ad. A mai fiatalok mások, mint mi voltunk: nyitottabbak, bátrabbak, önállóbbak és befogadóbbak.

23 év valamennyi diákjára emlékszik

– Bennem elevenen élnek a diákjaim. 1988 óta van egy spirálfüzetes arcképcsarnokom, ebben valamennyi osztály benne van, ahol tanítottam – árulta el Cirill atya. – Minden évben átnézem, és ha találkozom valakivel, pár sort hozzáírok: kiből mi lett, hány gyereke van, hol dolgozik. Eltettem a dolgozatokat is, aztán érettségi találkozókon előveszem. Most azt élvezem nagyon, hogy van, akinek már a fiát is tanítom. Kuncogok is magamban, amikor a papák méltatlankodnak, hogy nem tanul a gyerek, holott én tudom, hogy ők se voltak ám jobbak!

Nehéz az elköteleződés

A pannonhalmi szerzetes közösségben vannak szép számmal fiatal szerzetesek, de a főapát úgy véli, ez az időszak nem kedvez az egyházi hivatásoknak. – Általánosságban azt tapasztaljuk, hogy egy elköteleződést, egy életre szóló döntést kimondani nehezebb a mai fiataloknak, mint régebben volt. Ez nem csupán az egyházi pályával függ össze, hiszen annyira megváltozott a világ, hogy nehezebb akár a családban, akár a házasságban, akár a hivatásban életre szóló döntéseket hozni.

A biológia és a teológia kapcsolata

– Én törések nélküli, egyenes vonalnak látom az életemet akkor is, ha voltak benne hullámok – árulta el Cirill atya, amikor arról faggattuk, hogy vajon mit szólna az állatorvosnak készülő kisfiú a pannonhalmi főapáthoz? – Ha újra kezdhetném, újra csak ezt csinálnám.

A biológia tudománya és a hit csodálatosan megfér egymás mellett a főapát életében. – A biológiában azt vizsgáljuk, hogy milyen a világ, a hit pedig arra keresi a választ, hogy miért is van ez az egész, ki az, aki ezt irányítja. A teológia nem akarja az evolúció lépéseit megoldani. Viszont miközben foglalkozik vele az ember, sokszor rácsodálkozik, és erősödik a hite. Hogy mi van mindennek háttérében? Erre nem tud egyik szaktudomány sem választ adni.

Hortobágyi T. Cirill

Ő indította el az „Apátsági termékcsalád” programot, amely célul tűzte ki a régi receptúrák felkutatását, az arra alapozó termékfejlesztést és gyártást. A munka egyik eredménye a ma már tizenkét gyógyteából álló „Pannonhalmi teacsalád”, több gyógynövénylikőr, borecetek, pannonhalmi levendulás termékek, szappanok és kozmetikumok. * Az elmúlt évek során a főapátság hosszú távú turisztikai és marketingkommunikációs tervének elkészítését, továbbá az erre alapozott beruházásokat irányította. * A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter felkérésére tagja volt annak a magyar nemzeti bizottságnak, amely elkészítette az ENSZ 1992. évi Környezet és Fejlődés Világkonferenciájára a nemzeti beszámolót. * Előadásokat tart gazdaság, erkölcs és tradicionális gyógynövénykultúra témakörben szakmai és népszerűsítő fórumokon, idehaza és külföldön egyaránt.