A Flórián téri aluljáró nem a római kori romokról lett nevezetes és szerencsére nem is az aluljárókban gyakran előforduló ürülékszag miatt emlegetik Budapest szerte. Lángosozni járnak ide a környékbeliek mellett a híd túloldalán élők, de akár a város másik feléről is az emberek. Visszatérő törzsvendégek, akik szájról szájra terjesztik: „itt tök jó a lángos, tök jó áron”.
Kovalcsik Pál olyan krumplis lángost süt a csapatával, hogy idős vagy fiatal, kismotorral érkező gyerek vagy luxusautóján ideguruló üzletember is megnyalja mind a tíz ujját. Aki kóstolta, úgyis tudja. Aki meg nem hiszi, járjon utána!
Egy átlagos szombat reggel, amikor lenézünk a Flórián aluljáróba, már 4-5 ember sorban áll a Krumplis Lángososnál. A tulaj kiszól az ablakon: hány lángos lesz? Ő süti az alapot, a hölgy aki kiszolgál, ráteszi, amit kérnek. Kettesével, hármasával viszik a lángost, ki a sima krumplisra esküszik, ki sok sajttal-tejföllel vagy sonkával, káposztával szereti.
Kérdésünkre, hogy mi a jó lángos titka, Kovalcsik Pál azt feleli: jót kell adni, jó áron – reggel 7-től este 7-ig. Amikor 15 éve belevágott a mára sikersztorivá érett történetbe, először egy jó receptet akart beszerezni.
- Végigjártam a várost, megkóstoltam mindenhol a lángost, és végül a Fény utcai piacon találtam meg a kedvemre valót. Ott voltak olyan kedvesek, hogy odaadták a receptet. A szakács végzettségű főnöktől azt is megtudjuk azonban, hogy a recept ugyan fontos, de a liszt minősége, a tésztával való törődés, és nem utolsó sorban az alázat az, amitől a lángos jó lesz.
-Az emberek hálásak, ha jót kapnak a pénzükért. Én meg hálás vagyok, ha dicsérik a portékámat. Ez nagyon fontos, ahogyan az is, hogy váltsunk is pár szót azzal, akinek odaadjuk az általunk készített lángost, és a finom étel mellé szíves látásban is legyen része a vendégnek.
Kovalcsik szerint a lángos lelke a vendéglátós hozzáállásában is rejlik, fontos, hogy a tulaj ott legyen az üzletben, vegyen részt a munkában, és adja az arcát ahhoz, amit csinál.
- Én még mindig stresszes vagyok, és 15 év után is izgulok, hogy minden egyes nap, minden vendégnek tökéletes színű, állagú, ízű, szép és finom lángost adjak – vallja be a szakács családapa, aki nem mulasztja el megemlíteni, hogy a sikeres férfi mögött egy csodálatos asszony áll, aki rendületlenül támogatja őt, és folyamatosan mindenfelé teszteli a lángosokat, szüntelenül ügyelve az övék minőségére, amiből nem engednek.
- A feleségem annyira elnéző a munkám iránti megszállottságom tekintetében, hogy maximálisan tolerálja, ha hajnaltól estig nem vagyok otthon, sőt, ha nagyon fáradt vagyok, még kite-ozni is elenged, hogy kiszellőztessem egy kicsit a fejem. Természetesen Kovalcsikéknál a család sem marad ki a jó lángosból, mert apa mindig visz haza nekik, ha kérik, vagy lejönnek ők, és ott az aluljáróban eszik meg frissen, hisz annak is van egy sajátos hangulata.
Kovalcsik Pál a Margitszigeti Nagyszállóban „nevelkedett”, mesterszakácsnak készült, végül egy prémium lángossütő séfje lett, ahol a tulaj maga is beáll a műszakba, minden nap 3 óra 20-kor kel, dagaszt, keleszt, süt, anyagot szerez be, és akkor fekszik le, ha mindennel végzett.
Pál azt mondja, a portéka minőségét tekintve a gyerekek a legjobb referencia. „Egy 5-6 éves kislány születésnapjára torta helyett emeletes sajtos-tejfölös lángost kért tőlünk. Naná, hogy megcsináltuk!! Ő boldog volt, és ettől mi is.”
Van, aki hazaviszi, de többen csak a térig mennek fel, hogy ott egyék meg a napi lángosukat. Egy babakocsis házaspár helyben falatozik, ők ide járnak hétvégén reggelizni. ”A közelben lakunk, elsétálunk, megesszük a lángost, ami hibátlan, és hazasétálunk: a legjobb napindító program. Az ár-érték arány is tökéletes: ennyi pénzért sehol nem kapunk rendes ételt, pláne nem ilyen jót! Mindenkinek ajánljuk, a barátaink például Pestről járnak át ide, de ismerek olyat, aki képes átjönni érte az Árpád hídon az ebéd szünetben. Nem csoda, ez nem tocsog a zsírtól, nem buborékos, akár reggel, akár délben , akár vacsorára tökéletes étel.”
Kovalcsik Pál azt állítja, a jó lángos alapja a tészta, azé pedig a liszt. Ha megvan a tésztánk, azzal még nagyon sok dolgunk van. „A kelt tészta kényes dolog, a minősége függ az időjárástól, a helyiség adottságaitól, ahol készül stb. Állandó gondoskodást igényel. A jó tészta másfél óráig ideális a sütésre, utána túlkél, és abból már nem lehet tökéletes lángost készíteni. Az olajra is ügyelni kell, ezt mi minden nap lecseréljük.”
Nyitva tartás:
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre