
A politikus március végén sokkolta a közvéleményt súlyos betegségével. Schmuck Andor azóta is küzd, június 9-én pedig sorsfordító nap vár rá.
Sorsfordító napra ébred majd június 9-én Schmuck Andor! Ahogy arról a Metropol már beszámolt, a mindig életvidám politikus március végén, A Nagy Duett egyik élő adásában jelentette be, hogy súlyos beteg, életmentő kezelésekre szorul, amiket csak a műsor miatt hagyott félbe.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán és bizony már közel 2 hónap is eltelt, de egyvalami nem változik: Schmuck Andor betegsége még mindig lázban tartja az országot. Egy biztos: húsvét előtt a Tisztelet Társaságának elnöke a Tények Plusznak adott interjújában beismerte, a mintavétel eredménye nem kecsegtet túl sok jóval, ám ő a diagnózis ellenére optimista és csak előre tekint.
„Egyesek szerint az eredmény, akikkel beszéltem, azt mondták, nem jó. Én meg azt mondom, hogy jó. Mert ugye van egy nagyon nagy dolog: én vagyok meg a legyőzendő kór. Ebből a dologból egy-egyre nem tudunk kijönni, tehát vagy én győzök, vagy a kór! Ezért gondoltam, megcsinálom a bakancslistámat. Egyetlen egy sor, ami kimaradt. Az pedig nem más, minthogy a Száztagúval énekeljek, és ez most valóra válik” – elmélkedett április 16-án a Tények Plusz kamerái előtt Schmuck Andor, aki egyébként valóban fellépett a Száztagú Cigányzenekarral.
A Metropol elérte Schmuck Andort, aki azóta is jár az életmentő kezelésekre, bár ezekről is meglehetősen rejtélyesen fogalmaz.
Négy hetem van még, hogy kiderüljön: használ-e a kezelés vagy egy másik alternatívát kell találnunk. Ha jó hírt kapok, ha nem, én csak előre tekintek.
Június 9-e a sorsfordító dátum, akkor minden kiderül, ám én addig is csinálom a dolgomat. Szenes Andreával például már készülünk a következő Szenes Iván emlékestre, ahol énekelni fogok. Nyáron pedig busszal bevesszük Párizst a szépkorúak társaságában. Sőt, az is igaz, hogy szeretnék még egy esküvőt! Aztán vagy én teszek valakit víg özveggyé, vagy valaki általam lesz víg, de nem özvegy. Ezt majd a sors eldönti, az viszont biztos, hogy én nem tartok semmitől. Összesen tíz-tizenöt percig féltem a haláltól, azóta csak előre tekintek” – árulta el a Metropolnak Schmuck Andor, aki egy ideje egy furcsa szokás rabja: a saját sírját látogatja a Fiumei úti temetőben.
„Tizenkét éve már, hogy az én Zoltán barátom elhunyt. Ő hosszú évtizedekig a temesvári Mihai Eminescu egyetem rektora volt, sok magyarországi fiatalt mentorált, engem is.
Rettegett a haláltól, nagyon félt, hogy elfelejtik, ezért kitaláltam, hogy megrendezem a jövőbeli temetését. Minden részletet elmondtam neki, amitől megnyugodott.
Arra is megkért, hogy feküdjek mellette. Hogy ne gondolhassam meg magam, a nevem is belevésettem. Jó szívvel tettem, mert megígértem neki” – magyarázta a Borsnak korábban Schmuck Andor, aki viszont egy kis humort is belecsempészett a történetébe, ugyanis a sírkőre a következő feliratot is rávésette: „Non Sunt Ex”, azaz „Itt sem nyugszom”.
Schmuck Andor állapota ellenére is teljesíti barátja utolsó kívánságát, így néhány hete is kilátogatott a temetőbe, ahol különös dologra lett figyelmes a sírjához menet, mégpedig egy zsákutca táblára, amit rögtön furcsa jelnek vett, vagyis arra, hogy innen már nincs visszaút. De ettől függetlenül nem vette ezt magára, és reménykedik a gyógyulásában, amiért mindent megtesz, amit az orvosai javasolnak számára.
A síromnál állva tudom, hogy farkasszemet nézek a halállal, de rengeteg tervem van. Nem félek és nem panaszkodom. A többit majd meglátjuk
– összegezte a dolgokat Schmuck.
A stúdióból egyből a műtőasztalra szállították.
„Én is megkönnyeztem, Szandi” – üzente Barta Sylvi.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre