Unokái tartják fitten a legendás gitárost. Legalábbis ami a számítógépes játékokat illeti, ők ugyanis Tátrai Tibor legnagyobb ellenfelei. Hiszen a bokszkesztyűt és a motort a szimulátorokra cserélte.
Szokatlan poszt jelent meg a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Tátrai Tibor közösségi oldalán. A gitárlegenda egy igen komoly gamer- (játékos-) fotelben, kormánnyal-pedálokkal vezet egy virtuális Forma–1-es versenyautót. A korszakos zenészeket ábrázoló fotók, a koncertdátumok vagy éppen gitáros hangulatú képek közé kevéssé illik ilyen tartalom, így utánajártunk a hátterének.
A beszélgetés során hamar kiderült, hogy érdemes jóval korábbról kezdeni, mint ez a poszt. A 72 éves zseni ugyanis a hangszer előtt mással foglalkozott, nem kevesebb tehetséggel és vehemenciával.
„Az, hogy én muzsikálok, az csak az egyik része az életnek, amit szeretek és gyönyörűnek tartok. Én amellett egy csomó minden mást csináltam, például félnehézsúlyban ifjúsági ökölvívó magyar bajnok lettem 1969-ben; akkor te még nem is éltél, igaz?” – tette fel nevetve a kérdést Tibusz kollégánknak, majd komolyra fordította a szót. „Azóta is intenzíven sportoltam, többek közt nagyon sokat motoroztam. P5-össel kezdtem, P20-assal folytattam, de volt egy Suzuki GSX-R 750-em, és egy yamahás korszakom is” – sorolta a Liszt Ferenc-díjas zenész.
Versenyzett is, sokat járt ki a ringre, ám amikor Lepencénél egyszer egy nagyot esett, úgy döntött, ideje befejezni.
Amikor megjelentek Magyarországon is a Commodore 64-es számítógépek, Tibor azonnal beszerzett egyet. Az akkor még kicsi gyerekei miatt pedig megismerkedett a számítógépes játékokkal is.
A gyerekek miatt én nagyon rajta voltam ezeken a játékokon. Aztán amikor megjelent az első komoly repülős játék, megőrültem érte, azóta is mindenféle motoros és sportjátékot imádok. Elmúltam 72, már nincs kedvem rohangálni meg ugrabugrálni, így ez egy nagyon jó kiegészítő időtöltés
– mesélte Tátrai, és megerősítette azt is, ami a képen látszik: nagyon komolyan felszerelkezett a hobbijához, és a repülőszimulátortól kezdve az autóversenyzésen át a vadászós játékig mindennel foglalkozik, mint mondja, ez remek frissítő elfoglaltság.
„Minden játék, amivel játszom, az versenyzős, de legalábbis koncentrációt igényel. Kicsit kivesz a hétköznapokból, ha csinálok 20-30 kört egy pályán. Ez egy sportteljesítmény, ami nem egészen olyan, mint régen, de szellemileg mindenképpen jó feladat.”
Nem csak a számítástechnika világában tart lépést a fiatalsággal a legendás zenész. Hiszen rendszeresen előad a Póka Egon Művészeti Akadémián, ahol nem tud olyat mondani vagy kérdezni, amiről a hallgatóknak ne lenne azonnal ismeretük. Éppen ezért ő maga is bújja a videómegosztókat, és naprakész marad minden zenei stílusban. A játékokra visszatérve elárulja, hogy bizony ezen a téren unokái tartják edzésben.
„Hét unokám van, kettő éppen ma jön hozzánk ebédre, és azonnal beülnek játszani – esélyem sincs” – mesélte nevetve. „Például a Forma–1-ben én azt hiszem, hogy ennél már nem lehet jobban csinálni (én nem tudom), erre beül a kisunokám, és lazán futja a jó köröket. Hihetetlen, ahogy az ő idegrendszere reagál a játékon belüli eseményekre, mennyivel gyorsabb, én nagyon élvezem.”
Tátrai Tibor dalok tömkelegét írta és játssza, ám a virtuális térben nem zenél. A világszerte népszerű Guitar Hero nevű gitáros játékot például sosem próbálta. De valljuk be, ő egy szál akusztikus hangszeren is bármikor előadja a program által felkínált számokat.
Emlékezetes, tíz évvel ezelőtt Tátrai Tibor koncert után balesetet szenvedett, és súlyos nyaksérüléssel került kórházba. Legutóbb 2017-ben lett rosszul, budapesti koncertjük felénél keringési problémák miatt hívtak hozzá mentőt. Ezekből szerencsésen felépült, ám kézproblémái már sok-sok éve húzódnak.
„Kilencszer operálták a kezemet egy betegséggel, ami begörbíti a kezet. Azért tudok még gitározni, mert elmentem orvoshoz; különben 20-30 éve ökölbe szorult kézzel járnék” – mesélte.
Éppen a balesete idején, 62 éves korában érintette meg először az öregedés, mert az bizony rányomta a bélyegét keze állapotára is. El kellett fogadnia az idő múlását.
Volt két-három évem, amikor végem volt, egyszerűen nem találtam magam. A bennem lévő fiatalkori duhajság megszűnt, el kellett kezdenem másképpen gondolkodni a gitározásról. Azóta eltelt pár év, közben jött a godfater. zenekar, és én olyan szinten begyújtottam a rakétákat, hogy ott tudok állni a koncerteken, és ott tudok ülni az iskolában a fiatalokkal, és pariban vagyok velük. Nagyon jól érzem magam!
– zárta gondolatait a gitáros.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre