Tele van a szívem hálával, szeretettel — Lehoczky Zsuzsa után színházat neveztek el

Lehoczky Zsuzsa 1962 óta tagja a Budapesti Operettszínháznak. Ezalatt számtalan előadásban játszott, és rengeteg kitüntetést kapott. Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Így nem is olyan meglepő, hogy anyaszínháza róla nevezte el egyik kis színházát. 

Születésnapi meglepetés volt

Lehoczky Zsuzsa születésnapján igazi meglepetés volt a színház, és Kiss B. Atilla főigazgató akciója. A színésznő mit sem tudott arról, mire készültek egykori kollégái 88. születésnapja alkalmából. Ő csak egy hétköznapi születésnapi köszöntésre érkezett a színházba.

„Meg volt beszélve, hogy bemegyek egy kávéra, egy beszélgetésre, hogy meghúzzák a fülemet. Gyanús volt, hogy két kollégám is ott volt, Fischl Mónika meg Homonnay Zsolt. Ott jöttek-mentek, pedig nyári szünet van, de még ekkor sem gondoltam semmire. Kaptam egy köszöntést, aztán mondták, hogy menjünk le a raktárszínház felé nézelődni. Akkor láttam, hogy le volt takarva a plakát, amin a fényképem van, meg egy gyönyörű zöld ruha, ami sokszor volt már rajtam. Aztán a raktárszínház bejáratához mentünk, és ott is volt egy lepel”.

Lehoczky Zsuzsa azóta sem tudja feldolgozni a gesztust

A művésznő szerint szerencsés volt átnevezni a korábban Raktárszínházként ismert kis színpadot. Szerinte csúnya így nevezni egy színházat, ám ez csak a mostani főigazgatónak, Kiss B. Atillának jutott eszébe. Arra viszont álmában sem gondolt volna, hogy pont ő lesz az a színész, akiről elnevezik:

„Azóta sem tudom magam túltenni a büszkeségen, főigazgató úr figyelmességén.

Rám is odafigyelt, hogy mivel lepjen meg. Annyira sírtam, hogy utána már alig bírtam nevetni, és annyira büszke vagyok rám, rá, magamra. Tele van a szívem hálával, szeretettel, hogy ezt odaadták nekem. Nem tudom mikor fog mindennapossá válni ez a boldog érzés. Tényleg nagyon boldog vagyok”.

A színház legmeghittebb színpada

Külön öröm Lehoczky Zsuzsa számára, hogy pont ezt a színházat nevezték el róla. Rengetegszer lépett ott színpadra, és nagyon szeretett is ott játszani. Elmondása szerint mindig válogatott, jó szereposztás volt ezeken az előadásokon. Ráadásul az is sokat hozzátett az előadásokhoz, hogy a közönség is jóval közelebb volt a megszokottnál. 

„Csak a Lili bárónőt 340-szer játszottam ott. Mindent szerettem itt játszani, mert nagyon közel ül a néző. Mindent lehet látni az arcukon, hogy tetszik-e nekik az előadás. Azt hiszem, 110 férőhelyes. Velünk élt a közönség. Ott volt a lábuk a színpad szélén. Ahol mi játszottuk, ott ült az első sor. A mai napig is mennek ott nagyon jó előadások”. 

A mai napig visszajár a színházba

Bár lassan három éve visszavonult a színpadtól, Lehoczky Zsuzsa a mai napig visszajár a Budapesti Operettszínházba. Szeret visszamenni, szereti látni, hogy mindig telt ház van, és azt is, hogy mennyire elegáns, jó közönség jár oda. 

Arra a kérdésre, hogy nem hiányzik-e neki a színpad, egy József Attila idézettel válaszolt: „szoktatom szívemet a csendhez, nem oly nehéz”.

— teszi még hozzá a művésznő.