Megszakad a szív: Ezt üzente visszatérése után a súlyos beteg Céline Dion

Szem nem maradt szárazon a párizsi olimpia nyitóünnepségén, amikor az esemény zárásaként Céline Dion elénekelte Edith Piaf Hymne a l'amour című sanzonját az Eiffel toronyból.

A világhírű énekesnő fellépésének híre az egész világot meglepetésként érte. Két éve már ugyanis, hogy kiderült, egy gyógyíthatatlan betegséggel, az úgynevezett merevember-szindrómával küzd, ami sajnos a hangjára is kihat.

A Daily Mail arról számolt be, hogy az 56 éves világsztár embert próbáló terápiával készült fel a péntek esti lenyűgöző visszatérésre, és annyi küzdelem van mögötte, mint egy profi, akár olimpiai bajnok sportoló mögött. 

„Vagy úgy edzek, mint egy atléta és kőkeményen harcolok, vagy feladom ezt az egészet, és akkor vége. Otthon maradok, hallgatom a dalaimat, majd odaállok a tükör elé, és gyakorlom őket. Egy egész orvosi csapat segít engem, teljes szívemmel, lelkemmel és testemmel ezen dolgozom, újra látni akarom az Eiffel tornyot!” – mondta Céline néhány hónappal ezelőtt.

Július 26-án, péntek este pedig elképesztő akaraterőről és kitartásról tett tanúbizonyságot, teljesítménye mindenkinek a szemébe könnyeket csalt.

A lenyűgöző előadást követően pedig az X-en (korábbi Twitter) üzent a rajongóknak.

„Legfőképpen annak örülök, hogy ünnepelhetem ezeket a csodálatos sportolókat, minden áldozatról és elszántságról, fájdalomról és kitartásról szóló történetükkel. Mindannyian az álmaikra összpontosítottak, és akár visznek haza érmet, akár nem, remélem, hogy itt lenni azt jelenti számukra, hogy ez az álom valóra vált. Büszkének kell lenniük, mindannyian tudjuk, mennyi munka van ebben. Maradjatok koncentráltak, folytassátok, a szívem a tiétek”

– üzente az énekesnő.

Céline Dion betegségéről először az 1950-es években írt az orvostudomány

A Titanic című mozifilm főcímzenéjének előadója az úgynevezett Stiff-person szindrómával küzd, aminek következtében izmai egyre nehezebben mozdulnak, megmerevednek, így a beteg járása idővel gépies, robotikus lehet. Sajnálatos módon a betegség nem fordítható vissza, gyógyíthatatlan, csupán együtt lehet élni vele. Az állapot egyik legnagyobb veszélye, hogy mivel a mozgás körülményesebb, a betegek gyakrabban esnek el, így a csontjaik is könnyebben sérülhetnek.

A betegség egyik első jelei közé tartoznak az izomgörcsök, amiket az énekesnő is tapasztalt magán. A neurológiai rendellenesség ezen felül a fényekre, érintésre, zajokra, de még érzelmi nehézségekre is érzékenyebbé teszi a beteget, ugyanis ezek is kiválthatják az izomgörcsöket. 

A betegség máig meglehetősen ritkának számít, épp ezért nem meglepő, hogy az énekesnő kutatásokat végez a betegsége kapcsán.