Csernus Imre a fiatalkoráról: semmit nem bántam meg az életemben

Az ország pszichiátere bár magyarnak vallja magát, Jugoszláviában született, és az egyetem miatt költözött Magyarországra. Csernus Imre most Abaházi Csaba műsorában mesélt a fiatalkoráról, sőt azt is elárulta, hogy kezelték, amikor idejött.



Megosztás
Szerző: Niki
Létrehozva: 2024.06.07.
Módosítva: 2024.06.07.
Csernus Imre magyarság fiatalkor Abaházi Presszó

Csernus Imre bár sosem titkolta, mégis talán kevesen tudják róla, hogy valójában nem Magyarországon nőtt fel, és csak 18 évesen, az orvosi egyetem miatt költözött ide. Abaházi Csaba műsorában, az Abaházi Presszóban azt is elárulta, miért döntött így, és hogy hogyan fogadták őt itthon.

Csernus Imre
Csernus Imre „A magyar” című könyvében is fejtegeti a magyarság kérdését (Fotó: Bors)

Csernus doki nem csinál kérdést abból, hogy magyarnak vallja-e magát, és ez gyerekként sem volt másként:

„Én magyar voltam ott is. Nem kellett ezért küzdenem, de a srácok azért bunyóznak ott is. Persze, hogy verekedtem, ha mondjuk ezért megszólítottak. Én ott kéttannyelvű általános iskolába jártam, magyar és szerb-horvát nyelvet tanultunk. Tehát én nem éreztem durva atrocitásokat, csak hogy mi kevesebben voltunk, a montenegróiak, szerbek meg többen.”

Csernus Imre nem bánta meg, hogy Magyarországra jött

Azt is elárulta, ki volt ebben a legnagyobb hatással rá:

„A nagyapám nagyon-nagyon magyarnak vallotta magát, és neki nagyon fontosak voltak a magyar hagyományok, a magyar történelem, meg az odatartozás. Mi már aránylag korán elkezdtünk Magyarországra járni, Szegedre meg a Balcsira.”

Én magyarul szerettem volna elvégezni az orvosit, azért jöttem ide. Ahogy a nagyapám beszélt a magyarságról, az tele volt erővel, és egy fiatal srácnak ez fontos volt. Járhattam volna oda is, de én ezt választottam. És nem bántam meg, én semmit nem bántam meg az életemben, lehet valami jó vagy rossz, de minden szükségszerű

 – vallotta be.

A híres pszichiáter azt is elárulta, a kollégái hogyan álltak hozzá, amikor a lipótmezői Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben kezdett dolgozni:

A Lipótmezőn volt egy emlékezetes becenevem, én lettem a „vad balkáni”, mert én magamba szívtam azt a mentalitást, hozzáállást az élethez kint, sőt még a külsőm is olyan volt. Például volt olyan, amikor már nem volt szabad dohányozni a szobákban, hogy én persze nem tartottam be, bent dohányoztam. Gomolygott ki a füst az ajtó alatt és a professzor nagyon csúnyán elkapott, na, onnantól kezdve jártam ki.

 









Top hírek





Hírlevél-feliratkozás