Kamionosnak állt, hogy több időt tölthessen a férjével: Szirmai Vera a férfiak között is megállja a helyét

Harminchárom évvel ezelőtt ismerte meg élete párját Vera. Ő akkor 19 éves volt, Péter 24. Őrületes kémia volt közöttük. A rózsaszín ködben hamarosan megérkezett az első, majd a második kislányuk. 

„Olyan gyorsan történt minden, hogy nem igazán volt időnk megismerni egymást. A gyerekek nőttek, és édesanyám súlyosan megbetegedett. Amíg ápoltam, sokáig nem tudtam munkát vállalni. Péter mentette meg a helyzetet azzal, hogy kamionozni kezdett. Ez biztosította a megélhetésünket, viszont nyolc évig gyakorlatilag külön éltünk, havonta maximum három napra találkoztunk. Nagyon szenvedtünk a távolléttől” – kezdte Szirmai Vera a hot! magazinnak.

„Negyvenévesen tanultam új szakmát”

Egy napon leültek, és döntést hoztak az életükről. Elhatározták, hogy ha törik, ha szakad, több időt töltenek egymással, hiszen a lányok már kirepültek a családi fészekből. Ehhez viszont Verának meg kellett tanulnia kamiont vezetni.

„Negyvenévesen tanultam új szakmát. Egy évbe telt, mire elvégeztem az összes tanfolyamot, és elkezdhettem a munkát ebben a férfias és stresszes szakmában. Szerencsénk volt: a közös munka nem őrölte fel a kapcsolatunkat, hanem megerősítette. De ez nem működik mindenkinél. Minden pár életében vannak nézeteltérések, főleg, ha 0–24-ben együtt vannak. Mi is szoktunk veszekedni, de amikor vezetni kell, hihetetlen önfegyelemmel háttérbe szorítjuk az érzelmeinket. A figyelmünk egy pillanatra sem lankadhat, a kamionozás veszélyes üzem. Ez egy négykezes járat, ami kettőnknek 21 óra munkát jelent egyhuzamban. Nagyon fárasztó, mindennap éjszaka is dolgozunk. A legfontosabb a biztonság, az emberélet és persze a rakomány. A közösen töltött tíz évben nem volt saját hibánkból elkövetett balesetünk, ami nagy büszkeség” – mesélte Vera. 

„Tisztában vagyok a korlátaimmal”

A kapcsolat fenntartásához és a balesetmentes közlekedéshez komoly áldozatokat kellett hozniuk. Ehhez fizikai és érzelmi értelemben is helyt kell állniuk. Megismerték önmagukat és egymást is, és elfogadják a másikat olyannak, amilyen. 

„Én vagyok a lazább, nem veszek mindent annyira komolyan, nem sértődöm meg, ha a benzinkutasnak rossz napja van. Én tanítom Péternek a nyugalmat, ő pedig fejleszti a vezetői képességeimet. Nagyon jó érzéke van hozzá, kamionnal tolatni is ő tanított meg. Tisztában vagyok a korlátaimmal, ő is az övéivel. Megtanultuk nem hibáztatni a másikat, és azt is megtapasztaltuk, hogy együtt megoldjuk az összes problémát.”