Szalay Bence a szerelemről: "Színesebb a világom, amióta együtt vagyunk a párommal”

Sokféle szerepben láthattuk már, volt, ahol az érzelmesebb oldalát, volt, ahol az eszét tudta megcsillogtatni a színész. Szalay Bence az életének legfontosabb pontjairól mesélt a hot! magazinnak.

hot!: Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban egyik részében egy feladat végén azt mondtad, hogy – mint az életben mindig – most is nagyon szerencsés voltál. Hogy értetted ezt?

Szalay Bence: Érdekes módon azt érzem, hogy a szerencse végigkísérte az egész életemet. 

Amikor a fejembe vettem, hogy pap szeretnék lenni, akkor kiköltöztem Olaszországba, és összejött. Ezután színész szerettem volna lenni; felvételiztem a Színművészetire, és sikeres volt. Majd másodévesen, amikor bontogattam a szárnyaimat, az első munkámnak megkaptam a Viszkis főszerepét. Mindig azt éreztem, hogy iszonyatosan jó lehetőségek jönnek, amikkel mindig tudtam élni.

„Mindig arra tanítottak, hogy legyek figyelmes”

hot!: Budapesten születtél, de rengeteg helyen éltél, többek között Olaszországban és Svájcban is. Milyen gyerekkorod volt?

SZ.B.: A szüleim viszonylag hamar, hatéves koromban elváltak, innentől pedig nagyrészt anyukámmal nevelkedtem. Olaszország után Svájcba költöztünk, utána viszont haza akartam jönni, mert rettenetes honvágyam volt.

hot!: A szülők szakítása mély nyomot hagyhat egy gyerekben.

SZ.B.: Talán csúnyán hangzik, de nem éltem meg rosszul a szüleim válását. 

hot!: Milyen értékeket hoztál otthonról?

SZ.B.: Mindig arra tanítottak, hogy legyek figyelmes, ez pedig az élet összes területére igaz – a munkámban és a magánéletemben is kamatoztatom. Figyelem a környezetemet, látom, hogy kinek mire van szüksége; összességében jó megfigyelőnek tartom magam.

Szalay Bence rájött, hogy a párja sok mindenben ugyanolyan, mint ő

hot!: Többször mesélted már, hogyan ismerkedtél meg a pároddal, Mercivel. Mi fogott meg benne először?

SZ.B.: A tekintete. Amint megláttam, beleszerettem. 

hot!: Mennyire hasonló a személyiségetek vagy az érdeklődési körötök?

SZ.B.: Amióta együtt élünk, még jobban elmélyült a kapcsolatunk. Először csak azért hívtam el randizni, mert tetszett. 

Azt éreztem, hogy ilyen emberrel még soha nem találkoztam: nemcsak a páromat találtam meg, hanem a legjobb barátomat is. Tehát most a legjobb barátommal élek együtt, akibe nem mellesleg szerelmes vagyok! (Nevet.) Sok mindent hoztunk egymás életébe, és bátran állítom: színesebb a világom, amióta együtt vagyunk a párommal.

hot!: Az egyik korábbi hot!-os interjútokban azt mondtátok, hogy nem hisztek a házasság szentségében. Ez változott azóta?

SZ.B.: Nem mondanám, hogy ellene vagyunk a házasságnak. Természetesen ha elérünk egy bizonyos pontra, ahol már komolyabb tervekkel állunk elő, akkor eléggé adekvát lenne, hogy összeházasodjunk.

hot!: Téma nálatok a családalapítás?

SZ.B.: A mai világban sokkal nagyobb felelősségnek gondolom a gyerekvállalást, mint bármikor. Egyelőre még csak a romantika szintjén merült fel a gyermek kérdése, de később mindenképpen szeretnék családot alapítani.

„Nem árt, ha van az ember mellett valaki, aki segíti és a támasza”

hot!: Szinte minden szerepedben te vagy a rosszfiú. Hogy állsz a skatulyákkal?

SZ.B.: Sajnos színészként számolni kell azzal, hogy a nézőnek jelentesz valamit első ránézésre és viselkedésre, és nyilván olyan szerepekbe fognak rakni, ami jól áll neked. Szívesen játszom rosszfiút, néha lubickolok is benne, de úgy gondolom, hogy sokkal variábilisabb karaktereket is el tudnék játszani, és ki tudnék lépni a rosszfiú zsánerből, ha kapnék rá lehetőséget.

hot!: Játszol most valahol?

SZ.B.: Jelenleg alkotó fázisban vagyok. Most mutattunk be egy gyerekelőadást, jelenleg pedig keresem a további lehetőségeket. Folyamatosan járok castingokra, jövőre pedig elkezdődnek a munkálatok színházi és filmes fronton is – bízom abban, hogy izgalmas lesz a jövő év.

hot!: Egy színész óhatatlanul találkozik kudarcokkal az életében. Te hogyan éled meg őket?

SZ.B.: Rosszul, mint bárki más. 

A lényeg az, hogy fel kell tudni állni, nem pedig mérgelődni, hogy „Ebben sem vagyok jó!” vagy „Nem vagyok tehetséges!” Nincs ilyen – egyszerűen most ez nem jött össze. Nem árt, ha van az ember mellett valaki, aki segíti és a támasza tud lenni ilyenkor.

„Most sok emberrel nagyon sokat kell inni, és akkor nagyon jól kell éreznem magam?”

hot!: Nagyon fiatalon találtak meg olyan sikeres szerepek, mint a Viszkis, vagy A Király testőre. Hol tart most az életed?

SZ.B.: Sokkal többet tudnék dolgozni. Harmincegy évesen most vagyok a legjobb formában fi­zi­ká­li­san és mentálisan. 

hot!: Említetted az életkorodat. Mennyire hoz lázba ez a szám?

SZ.B.: Úgy emlékszem, éppen A Királyt forgattuk hajnali négyig – közben lettem harminc. Nekem amúgy is van egy furcsa viszonyom ezzel az „ünneppel”.

Elfog egy olyan érzés, hogy akkor most ezt eléggé meg kell ünnepelni, ettől pedig nyomás lesz rajtam. Akkor most nagyon sok emberrel nagyon sokat kell inni, és akkor nagyon jól kell éreznem magam?

hot!: Ezek szerint nem is tartod a születésnapodat?

SZ.B.: Ahhoz, hogy jól érezzem magam valahol, nem kell ünneplés. Elég egy csütörtök este, ami úgy alakul, hogy ott ragadunk egy barátunknál, és tök jó buli lesz belőle. Egy megtervezett partinál nem tudom jól érezni magam. 

 Annyi történik, hogy egyre gyorsabban telik az idő, ami elképesztő. Idősebben teljesen másképp érzékeled az időt: úgy elröppen egy év, hogy észre sem veszi az ember.