Ma ünnepelné 80. születésnapját Kóbor János

Május 17-én lenne nyolcvanéves Kóbor János, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Omega együttes alapító tagja, énekese, a zenekar ikonikus alakja, aki még vendégként sem szerepelt mások lemezein.

Apja elismert pénzügyi szakember volt, anyja is pénzügyi vonalon dolgozott. Ő maga sportolónak készült, de egy sérülés miatt tervei füstbe mentek. Ekkor kezdett komolyabban zenélni. A József Attila Gimnáziumban társaival alapított együttesben a felállást sorshúzással döntötték el, így lett Kóbor a gitáros, a dobok mögé pedig Laux József ült. A hangszer csak öt évig lógott nyakában, aztán – a Ciklon, majd a Próféta együttesben – végleg az éneklés mellett kötött ki, rekedtes, kemény tónusú hangját soha nem képezte tanárnál.

A Budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnöki diplomát szerzett, miközben egyre jobban elmerült a zenében. A műegyetemisták zenekara 1962. szeptember 23-án lépett fel először Omega néven a BME várbeli kollégiumában, őt ekkor már Meckynek becézték. Az Omega 1967-ig tartó első korszaka nem volt diadalmenet, a gomba módra szaporodó együttesek második vonalához tartozott, műsora angolszász számok előadásából állt. Kezdetben a zenekarvezető, billentyűs hangszereken játszó Benkő László is énekelt, de aztán Mecky frontemberré lépett elő.

Az Omega második korszaka 1967-ben a billentyűs Presser Gábor belépésével kezdődött, ekkor már Mihály Tamás volt a basszusgitáros, a gitáron Molnár György játszott. Presser invenciózus zeneszerzőnek bizonyult, dalaik szövegét Adamis Anna írta. Még 1967-ben elkészültek első rádiófelvételeik és első kislemezük, a Táncdalfesztiválon pedig Zalatnay Sarolta első díjas dalát (Nem várok holnapig) kísérték. 1968-ban első magyar együttesként nekik jelent meg nagylemezük, a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek. A lemezgyár azért engedélyezte a korong kiadását, mert az Omega az év nyarán angliai turnéja alatt már felvett egy angol nyelvű lemezt, igaz, ezen az itthon maradt Kóbor helyett a többiek énekeltek.

Az év végén az Omega már vitathatatlanul második volt az Illés mögött, és az angliai lemez után abban is hinni kezdtek, hogy magyar együttes is eljuthat a világ élvonalába. A cél érdekében tudatosan dolgoztak, saját kezükbe vették a menedzselést is. Második albumuk, a Tízezer lépés 1970-ben jelent meg, a tokiói Yamaha-fesztiválon a Gyöngyhajú lány különdíjat kapott és azóta számtalan külföldi feldolgozása készült. A felfelé ívelő pálya 1971 tavaszán megbicsaklott, mert Presser és Laux váratlanul kilépett, hogy létrehozzák az LGT-t.

Az Omegának szívós munkával sikerült megújulnia, a dobok mögé Debreczeni Ferenc ült be, a veszteséget Hűtlen barátok című dalukban énekelték meg. Minden tag serényebb lett a dalszerzés terén, Kóbor szövegeket, olykor zenét is írt, s mind nagyobb súlyt fektettek a színpadi látványra és hangzásra.

1973-ban lemezszerződést kötöttek a nyugatnémet Bellaphon céggel, albumaik és a koncertek révén egész Európában, főleg a német nyelvterületen népszerűek lettek. A tagok a pénz legnagyobb részét „visszaforgatták”: világszínvonalú felszerelést vettek, lézerfényjátékot béreltek. Évente 150-200 koncertet adtak, lemezeiket (Időrabló, Csillagok útján) csaknem hatvan országban forgalmazták, közel kerültek a világhírhez. A továbblépést azonban lehetetlenné tette kilátástalan küzdelmük a merev hazai hatóságokkal, disszidálni meg nem akartak. Az Omega a hetvenes évek végén érkezett alkotói csúcsára, de az általuk (is) képviselt sajátos, lebegő érzést keltő „űr-rock” (space rock) a nyolcvanas évek újhullámos közegében már nem úgy érvényesült, mint addig.

Gazdasági vállalkozásokba kezdtek, Kóbor házának alagsorában stúdiót rendeztek be, zenei rendezőként közreműködtek mások felvételein, a rendszerváltozás után részt vettek a Hungaroton utódát megvásárló konzorciumban.

Kisebb kihagyásokkal töretlenül dolgoztak, koncerteztek, sőt újabb dalaik is születtek. Az évtized első felében szimfonikus hangszereléssel adták ki lemezen slágereiket, vallásos témájú dalaikat templomi koncerteken adták elő.

Kóbor János 2010-ben szólólemezt adott ki, egy 17 tételes rapszódiát

Régi vágya 2014-ben teljesült be, amikor az Omega a rendszerváltás 25. évfordulójának tiszteletére a Hősök terén adhatott ingyenes koncertet a német Scorpions társaságában, Klaus Meinével százezres tömeg előtt énekelte a Wind of Change című dalt. 2017-ben számos hazai és külföldi koncerten láthatták a rajongók az 55 éves Omegát és a színpadot jellegzetesen laza mozgásával keresztül-kasul bebarangoló, hosszú fürtű Kóbort. A Volt egyszer egy Vadkelet című európai turné 2018-ban is folytatódott, a fiatalabb muzsikusokkal és vokalistákkal kiegészült együttes világszínvonalú hangzással és látvánnyal kényeztette rajongóit.

Az Omega 1987-ben Liszt-díjat, 2013-ban Kossuth-díjat kapott a magyar könnyűzenében játszott úttörő szerepéért, a közönség szeretetétől övezett, folyamatosan megújuló, a magyar rocktörténetben egyedülálló nemzetközi sikereket elért, legendássá vált fél évszázados művészi pályafutásuk elismeréseként. 2018-ban Fonogram életműdíjban részesültek. Kóbort 1998-ban a Magyar Köztársaság tiszti keresztjével tüntették ki, 2013-ban Budapest díszpolgára lett és megkapta az orosz Ortodox Érdemrend Nagykeresztjét.

A zenekar sok leget felmutató pályafutása során világszerte 50 millió albumot adott el, Magyarországon ötmillió eladott album után először ők kaptak gyémántlemezt. Tizenhetedik, Testamentum című utolsó nagylemezük 2020 novemberében, egy héttel Benkő László és Mihály Tamás halála után jelent meg, és 2021 nyarára négyszeres platinalemez lett. 2022-ben – megalakulásuk 60. évfordulóján – a GrundRecords Omega-életműsorozatot indított el.

Kóbor János ezt már nem érhette meg, 2021. december 6-án, életének 79. évében, rövid betegség után elhunyt.

Forrás: MTVA Sajtóarchívum.