Rakonczay Gábor az Atlanti-óceán közepén tölti be a negyvenet: „Azt kértem ajándékba, hogy célba érjek”

Metropol: Januárban egyszer már nekivágtál ennek az 5200 kilométeres kalandnak, de 160 kilométer megtétele után vissza kellett fordulnod. Mikor döntötted el, hogy újra megpróbálod?

Rakonczay Gábor: „Abban a pillanatban, hogy léket kapott a SUP (állva hajtható deszka) eldőlt, hogy vissza kell forduljak. Rossz volt megszakítani az utat, és várni 10-11 hónapot, hogy újra nekivágjak, de a világrekordok általában így születnek. A betérdelés mindig esélyes, a lényeg, hogy felálljunk, és tovább menjünk.

Tanultál ebből a tapasztalatból?

„A korábbi hibákat kiküszöböltem, és mentálisan is sokkal inkább ráhangolódtam az útra. Ebben sokat segített a futás, havi szinten 700 kilométert tettem meg. Ehhez éppúgy kellett a kitartás, mint az óceán átevezéséhez. A szervezet egy idő után elfárad, de ha az agy átkattan, akkor nem számít semmi, csak mész előre.”

Két hónapon át állva evezel majd egy szörfdeszkán. Ez lesz az eddigi legnagyobb fizikai megpróbáltatás, amin keresztül mész?

„Volt már ettől fárasztóbb kalandom is. Két évvel ezelőtt 44 napot gyalogoltam, hogy első magyarként jussak el az Antarktisz szélétől a Déli-sarkra. 917 kilométert tettem meg átlagosan mínusz 20-30 fokban, egy 92 kilós szánt magam után húzva. Az óceánátevezés fizikálisan kisebb feladat, rizikófaktorban viszont jóval nagyobb.”

Január 28-án leszel negyvenéves. Ha minden jól megy, épp ekkor leszel féltávnál. Megállsz majd egy kicsit ünnepelni?

„Kizárt! Esetleg a jobb kezemmel megveregetem a bal vállamat, és készítek egy szelfit. Persze ahogy mindig, úgy most is viszek magammal egy doboz sört kabalaként, és majd azzal ünneplek az út végén. Ajándékba pedig csak annyit kérek, hogy célba érjek.”

Mit teszel, ha jön egy vihar?

„Izgulok, kapaszkodok, és reményeim szerint túlélek.”

Hogyan lehet ilyen körülmények között aludni?

„Nehezen, de tapasztalatból mondom, hogy két-három nap után a legnagyobb viharban is elalszik az ember. Emellett persze végig ki leszek kötve, hisz ez egy 1,5 méter széles, 5 méter hosszú deszka, aminek nincs korlátja. Rögzítés nélkül egy pillanat alatt kisodródna alólam.”

Mit fogsz enni, és hogyan viszel magaddal elegendő mennyiségű ivóvizet?

„A SUP-nak vannak tároló rekeszei, azokba csokit, müzlit, és különböző speciális ételeket, köztük energiaszeleteket pakolok. Emellett lesz nálam 60 liter ivóvíz, de ez csupán egy vésztartalék, nem szeretnék hozzányúlni. Helyette az óceánból merek vizet, amiből egy víztisztító készülék segítségével kipumpálom a sót, és azt iszom majd.”

Ijesztően hangzik. A családod, hogy viseli ezt a létformát?

„Már gyerekként is kilógtam a sorból, így hamar hozzászoktak a gondolathoz, hogy erről fog szólni az életem. Tízévesen is elengedtek többnapos, külföldi tájfutó versenyekre, pedig tudták, hogy éjszaka, a sötétben egyedül bóklászom majd az erdőben. Ráadásul akkor még mobiltelefon sem volt, napokig semmit nem tudtak rólam. De valahogy mindig volt köztünk egyfajta ősbizalom. Tudták, hogy bármi történik is, megoldom. Végülis most is ezt csinálom, csak egy picit nagyobban. Ettől függetlenül két-három naponta felhívom majd őket, hogy megnyugodjanak: élek.

Nincs előtte lehetetlen

Rakonczay Gábor 1981. január 28-án született Budapesten. Tervezőművésznek tanult, így a járműveit gyakran a saját kezével rajzolja és építi meg. Először 2007-ben vállalkozott az Atlanti-óceán átevezésére, akkor egy kétkabinos hajóval indult útnak, majd 2012-ben már egyedül, a világon elsőként egy kenuval vágott neki az óceánnak. Az 5200 kilométeres távot most egy SUP-pal szeretné megtenni, december végén indul majd a Kanári-szigetekről, és terv szerint február végén ér majd célba. A hajózás mellett ultrafutóként versenyez, és gyalogos expedíciókat is teljesít, 2018-ban 29 nap alatt kelet-nyugati irányban átszelte Grönlandot, ugyanebben az évben pedig az Antarktisz szélétől indulva vállalkozott rá, hogy ily módon első magyarként elérje a Déli-sarkot.