„Arrogáns, szemtelen, őrült” – kitálaltak Szoboszlai Dominikról

A válogatott meccsek miatt elrendelt bajnoki szünetben sem csillapodik a Szoboszlai Dominik körüli felhajtás Angliában. A nyári szerződtetése után a Liverpoolba, sőt az egész Premier League-be valósággal berobbant 22 éves magyar középpályás korábbi éveiről, karakteréről kérdezték egykori edzőit. Volt közöttük, aki arrogánsnak, más szemtelennek, őrültnek írta le őt – de mindegyikük pozitív értelemben, olyan jelzők mellett, mint például a zseniális.

Az amerikai Jesse Marsch, az osztrák Red Bull Salzburg, majd a német testvércsapat, az RB Leipzig  szakvezetőjeként 18 éves korától egyengette Szoboszlai útját.

– Már az első nap láttam rajta, mennyire bízik önmagában. 

A németek és osztrákok azt szokták mondani az ilyesmire, hogy maradj alázatos, de én amerikai vagyok, úgyhogy nekem tetszett ez benne, egyből megkedveltem – mesélte Marsch a This is Anfield független liverpooli portálnak.

Némileg ellentmond ennek, hogy a német Michael Boris is pozitívan értékelte Szoboszlai karakterét: alig 16 évesen az U19-es magyar utánpótlás-válogatottban játszatta.

– A magyar szövetség akkori sportigazgatója, Bernd Storck hívta föl rá a figyelmemet. Amint pár percre pályára küldtem az U19-es csapatban, egyértelművé vált számomra, hogy az U21-esekhez is mihamarabb viszem magammal. Kitűnt a korosztályából, sőt az idősebbek között is rögtön ő akart ellőni minden szabadrúgást. Pedig remek középpályásaink voltak, mint például a most a felnőttválogatottban is vele játszó Gazdag Dániel, és el kellett magyaráznom Dominiknak: van egy rendje a dolgoknak, előbb hagynia kell az idősebbeket, aztán jöhet ő. 

A szabadrúgásaiban pedig már akkor ott volt a minőség. Az arrogancia szóban van némi negativitás, de nevezzük jó értelemben vett önbizalomnak – mondta a legutóbb tavaly ősszel a Fehérvártól elbocsátott, de máig Budapesten élő Boris.

Megszólaltatták Székely Zsoltot is, aki egy évig az MTK akadémiáján dolgozott az akkor 14-15 éves Szoboszlaival.

Tisztában volt azzal, hogy ki a jó játékos és ki nem, és soha nem passzolt annak, aki nem volt elég jó hozzá. Olykor, ha egy olyan társáról volt szó, aki gólt lőhetett volna, nem elé, hanem picit mögé passzolt, akinek így vissza kellett passzolnia hozzá, így ő tudta megszerezni a gólt. Egyszer éppen bajnoki címet nyert az U17-es csapatunkkal, de az U16-nak is hátra volt még egy meccse, amit meg kellett nyerni a bajnokságért. Úgyhogy visszajött segíteni, lőtt négy gólt és adott három gólpasszt, mi pedig nyolc-nullára nyertünk. Őrült egy srác – nosztalgiázott Székely, akinek szintén volt egy sztorija a kamasz Szoboszlai magabiztosságáról:

– Néha volt olyan érzésem, hogy nem dolgozik eleget. Beszéltem vele, és megmondtam: ha nem dolgozik keményebben, még a saját korosztályában is a kispadra ültetem. Aznap jól edzett, másnap pedig fantasztikusan játszott, este meg küldött nekem egy SMS-t: „Így értette, Zsolt?” Mentálisan mindig nagyon erős volt  – mondta a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatója.