„Ott leszek Párizsban” – Madarász Viktória a szívburokgyulladást is legyőzte

Madarász Vikinél – aki a tavalyi, müncheni Európa-bajnokságon lett harmadik – decemberben szívburokgyulladást állapítottak meg, ami lényegesen átalakította a felkészülését a budapesti atlétikai világbajnokságra.

Ugyan volt egy kisebb náthás betegségem decemberben, de mivel nem voltam lázas és a közérzetem sem volt olyan nyomott, ezért úgy gondoltam, hogy nincs mese, menni kell edzeni – emlékezett a Metropolnak vissza a 11-szeres országos bajnok gyalogló, aki azután ment el kivizsgálásra, hogy a tünetek nem múltak el.

A diagnózist követően az egészségét tartotta szem előtt, és a felkészülése további részében az orvosi utasításokat betartva óvatosabban edzett.

– Nehéz lelkileg elfogadni, hogy volt egy cél, egy álom, és nem tudom ezt úgy megcsinálni, ahogy szeretném, de ez van, most az egészségem mindennél fontosabb – hangsúlyozta.

– Nekem mindig is nagy álmom volt, hogy hazai közönség előtt versenyezzek. Az 1998-as Eb-n önkénteskedtem, és iszonyatosan tetszett az egész hangulat, ami a stadionban is volt, mivel én kint is dolgoztam a maraton és a gyaloglás alatt, őrületes volt – nyilatkozott az MTI-nek Madarász Viktória.

Korábban kiemelte, hogy „bár a gyaloglás nem a stadion környékén lesz, de remélem a korai időpont ellenére is sokan jönnek majd szurkolni”. És sokan is voltak, tömegek biztatták az újpesti törékeny sportolót, aki rövid pár nap alatt ötvenöt kilométert gyalogolt, mit gyalogolt, versenyzett a világbajnokságon.

– Egy átlag halandónak biztosan soknak tűnik, még autóval is a kilométerszám. Nekem annyira nem, hiszen korábban akadtak olyan versenyek, például Kínában, ahol négy nap alatt kellett ennek a sokszorosát teljesíteni. Igen, volt, hogy az egyik nap „meghaltam”, a másikon pedig daráltam, ahogyan kellett. 

Viki még elmondta, néhány napot pihen, aztán következik az országos csapatbajnokság, ahol a lila-fehér színek sikeréért „siet” majd. A verseny után fúj egy keveset, majd jövőre Európa-bajnokság következik, amelyen át vezet az út a párizsi olimpiára.

– Remélem, ott lehetek Párizsban – mondta a törékeny, de annál keményebb atléta. – Vagy inkább úgy fogalmaznék, ott leszek Párizsban.