Geometria és alakfejlődés a természetben

Az írott történelem előtti művészeti alkotások, például barlangrajzok, használati eszközökbe vésett ábrák és népművészeti emlékek tanúsítják, hogy a természetben megfigyelhető geometriai formák és mintázatok a kezdetektől fogva mély érdeklődésre tartottak számot. A modern tudomány születése matematikai eszköztárat, azaz nyelvet adott a formák tanulmányozásához. A matematikai leírás egymástól távol eső jelenségekről mutatta ki, hogy a hozzájuk köthető forma (közel) azonos.

A tudománytörténetben híres példa a Jacob Bernoulli által csodálatos spirálnak (spira mirabilis) nevezett logaritmikus spirál, amely a csigaháztól a spirális galaxisok és örvénylő ciklonok alakjáig számtalan helyen felbukkan a természetben. A spirál egy növekedési folyamat eredménye, az e folyamatot meghatározó geometriai kényszerek evolúciós szerepét a csigaházak példáján keresztül mutatja be Sipos András Árpád előadása.

A koptatott szilárd testek alakfejlődése hasonló univerzalitást mutat, és a jelenséget itt is elemi geometriai törvényszerűségeket felhasználó modellekkel közelíthetjük meg. E modellek nemcsak a sivatagi kövek és a Naprendszer aszteroidáinak formai hasonlóságát, de az első ismert csillagközi aszteroida, az ’Oumuamua szinte valószerűtlen elnyúltságát és a tengerparti kavicsok lekerekített formavilágát is szemléletesen magyarázzák.

Részletek és regisztráció: ITT
Időpont: november 15. 19:15
Helyszín: Magyar Tudományos Akadémia – Humán Tudományok Kutatóháza (1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4.)