Ákos: A film egy olyan képet ad valakiről, aki nagyon hasonlít rám, ahogyan mások látnak

Megnéztük a Kovács Ákos énekes-dalszerző pályáját bemutató, az „EMBER MARADJ – Az Ákos-sztori. Eddig” című zenés portréfilmet, amelyet október 16-tól vetítenek a mozikban. A bemutató után a főszereplővel magával is beszélgettünk.

A filmből „első látásra” a következő, Ákos szájából elhangzó szavak, öndefiníciók szólítják meg a nézőt. „Közlegény, az élet közlegénye”, „szerző, eszköz – amin keresztül világra küzdi magát egy gondolat”, „emberség – amiből nem engedtem, és nem is fogok soha”, a „lelkület – ha létezik ilyen, hogy személyiség, és létezik ilyen, hogy a személyiség magja”. Rákérdeztünk a főszereplőtől, hogyan találkoznak ezek őbenne. Ákos válaszul a film megnézésére biztatott mindenkit.

„Nagy szeretettel meghívok mindenkit, hogy nézzék meg ezt a filmet, mert nemcsak az én történetem van benne. Rajtam keresztül egy időszakot lehet felidézni, annak, aki szeretné – és nem mellesleg egy alkotóembernek a rendkívül küzdelmes életére láthat rá” – így Kovács Ákos, aki bevallottan furán érzi magát attól, hogy egy róla szóló film vetítése után, amelyben megnyílik, még a közönségtalálkozón is újra ő kell beszéljen a filmről.

„Először is elleneztem ennek a filmnek a létrejöttét, és amikor olybá tűnt, hogy megállíthatatlanok a folyamatok, akkor megfogadtam, hogy nem fogok beleszólni az alkotók munkájába. Azt hiszem, hogy jól döntöttem, mert így olyan dolgok is vannak benne, amik az én szándékommal nem is egyeznek. A film így egy olyan képet ad valakiről, aki nagyon hasonlít rám, ahogyan mások látnak. Nagyon fontos a mások által látott kép, de ez ritkán találkozik azzal, ahogyan mi látjuk magunkat. Ilyen ez a film is” – tudjuk meg Ákostól.

A főszereplő hozzáteszi, azt az egyet ő kérte, hogy az Eddig szót tegyék bele a címbe, hiszen amit a 100 órányi felvételből 100 percben sűrítve látunk, azzal nem ér véget a történet, az élete folytatódik tovább.

„Semmibe nem szóltam bele, de egyetlen kérésem volt, hogy Az Ákos-sztori után legyen ott az »Eddig«. Megtiszteltetés, hogy az emberről ilyen összefoglaló anyag készül, de az én életem ezzel a fimmel nem ért véget. Kérésre most egy promóciós körútra indulok vele, és amint leszállok a turnébuszról, másnaptól kezdődnek a próbák a december 13-i Aréna-koncertre.”

Nincs okunk kételkedni Ákos szavaiban, hogy nem avatkozott bele az alkotók munkájába, más kérdés, hogy a filmet nézve az az erőteljes benyomása támad a nézőnek, hogy az ő puszta jelenléte eleve rendez. 
Aki kíváncsi a kiadott szavak, hangok és a kívülről a színpadon látható dalszerző, énekes, költő, előadóművész, filmrendező mögött élő ember arcára is, hovatovább, hogy hogyan jutott el a lázadó kamasz felnőttkorára oda, hogy állítása szerint ma a legnagyobb lázadás konzervatívnak lenni, az ebben a filmben ezekre a belső történésekre is ráláthat.

A film címe: „Ember maradj”, és a filmben Ákostól ars poeticaként elhangzó „emberség”, amiből nem engedett, és a jövőben sem fog, határozottan kijelölni látszik az Ákos-sztori súlypontját. A kulcsszó még eszébe juttathatja a nézőnek Arany János sorait (Ákosnak van Arany-önálló estje) is: „Nemes önbizalom, de ne az önhittség,/Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék:/Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,/Ember lenni mindég, minden körülményben.”

Ákos hitvallásaként hallatszik ki ebből a filmből is, hogy az emberség, a „van bennünk valami közös, az, amire még tudhatunk, kellene együtt rezdülnünk, ahogyan erre kisfilmje, a Magunk maradtunk is bizonyságul szolgál. Torontótól Tókióig értik (vagy átérzik, megélik?) a kelet-közép-európai történetet, hiszen a veszteség, a magány, az általános emberi sors az égvilágon mindenütt egyaránt közös osztályrészünk. 

Ákos Torontótól Tokióig

„Mégiscsak van valami közös bennünk. Nagyon érdekes tapasztalat ez. Most például Tokióban japán felirattal bemutathattam a Magunk maradtunk kisjátékfilmemet. A világ másik felén is feszült figyelemmel nézik ezt a teljesen kelet-közép európai sztorit, mindegy, hogy feketék, fehérek, kicsik vagy nagyok. Torontótól Tokióig azt a visszajelzést kaptuk, hogy van közös történetünk, és ebben a kisfilmben sikerült valami olyat megfogalmaznunk, amire a világ legkülönbözőbb tájain élő emberek rezdülnek.”

Talán nem véletlen, hogy ez a film Ákos – évtizedekkel korábban írt – verssoraival ér véget, ami hajaz kisjátékfilmje címére is: „Nincs már semmi titkom,/Mindenem kiadtam./Magam voltam mindig,/S nem magamra maradtam”.

Szokták mondani, hogy Ákosért vagy rajonganak, vagy épp az ellenkezője, de nem az a személyiség, aki iránt semleges lehetne maradni. (Ha azt vesszük, hogy „a langyos vizet kiköpi az Isten”...) Mindenkinek szíve joga eldönteni, melyik táborhoz tartozik, de aki látná a maximalista, az „állandó  készültségben” élő alkotó, az önmagával is küzdő – hol magasan szárnyaló, hol esendő embert, a 4 gyermekest, a feleségéhez írott sorai olvasása közben megilletődött férjet, valamint a szüleit elvesztésén a szívét feltáró fiút is, annak érdemes megnéznie ezt a filmet.

Ember maradj! Az Ákos-sztori. Eddig.

A Nemzeti Filmintézet támogatásával készült alkotás a több évtizedes siker színfalai mögé enged bepillantást, a személyes küzdelmek és örömök ritkán látható világába. Megszólalnak benne egykori kollégák, pályatársak, ifjúkori barátok, családtagok, és Ákos is megnyílik – talán minden korábbinál őszintébben. A legnépszerűbb slágerek segítségével a film 

• visszavisz a kezdetekhez, 
• mesél az egykori sztárzenekar, a Bonanza Banzai berobbanásáról és feloszlásáról, 
• végigkíséri a szólópálya állomásait, 
• és megmutatja azt is, hol tart ma az alkotó és a magánember. 

Egy ma is élő, formálódó életút filmje – hol könnyed, szórakoztató, hol elcsukló hangú, érzelemmel teli emberi pillanatokkal. 

100 órányi anyag 100 percben

A portréfilm rendezője Kriskó László, producere Hábermann Jenő, az operatőr Csincsi Zoltán, a vágó Csillag Mano és Poós András. A film készítése mintegy három évig tartott. A felvételek során közel 20 órányi interjú készült Ákossal, a további megszólalókkal összesen 30 órányi beszélgetés született. Ehhez jönnek a koncertek és archív felvételek, a teljes nyersanyag így közelített a 100 órához. A filmben keverednek a Super 8-as felvételek, a koroknak megfelelő technikával rögzített eredeti archívok és a mai professzionális 4K-s filmfelvételek, a portréfilm mégis egységes, átgondolt képi világot tükröz. Az alkotásra a Nemzeti Filmintézet 230 millió forintot szavazott meg, s ez az összeg kiegészült a minden Magyarországon forgatott filmnek járó 30%-os adókedvezménnyel. 

Szerző: versek, dalok, novella, kisfilm

Ákos közel négy évtizede a magyar kulturális élet meghatározó alakja, dalai több generáció életét kísérik végig. A Kossuth-díjas énekes-dalszerző játszott a legtöbbször a Budapest Sportcsarnokban és a Papp László Arénában, a telt házas koncertek és sikerdalok mellett írt kísérőzenét múzeumhoz, adott ki verses- és novelláskötetet, és pár éve filmrendezőként is debütált: a saját forgatókönyvéből született Magunk maradtunk című kisjátékfilmje számos nemzetközi díjat nyert. 

Szereplők

Főszerepben Kovács Ákos. Megszólalók: Menczel Gábor, Rúzsa Magdi, Lukács László, Dorozsmai Péter, Madarász Gábor, Lepés Gábor, Gömöry Zsolt és még sokan mások.