Együtt tiltakozott egy orosz és egy ukrán lány a háború ellen Rómában – Kijev püspöke kiakadt

Egy ukrán ápolónő és egy orosz nővértanuló együtt vitte a keresztet Rómában, Jézus keresztútjának egyik szakaszán. A Jézus szenvedéseire emlékező nagypénteki keresztúton egy római kórház onkológiai osztályán dolgozó ukrán ápolónő, Irina és egy ugyanazon az osztályon nővérként tanuló orosz nő, Albina és családja is vitte a keresztet. Kijev püspöke szinte azonnal kikelt Ferenc pápa döntése ellen, ugyanis szerinte az orosz családnak nem lett volna helye a szertartáson, mivel rengetegen szenvednek Ukrajnában az orosz katonai agresszió miatt. Ferenc pápa is beszélt a háborúról, többek között azt kérte nagypénteki imádságában, hogy a háborúzó felek tegyék le a fegyvert.

„Kérlek, Uram, fogd meg a kezünket, mint egy atya, mert messze mentünk Tőled! Fordítsd lázadó szívünket a Te szíved felé, hogy békét teremthessünk! Az ellenségek fogjanak kezet és érezzék a kölcsönös megbocsájtást! Kérlek, fegyverezd le a testvér által testvér ellen emelt kezet, hol ahol gyűlölet van, ott a harmónia virágozzék” – így imádkozott a Szentatya.

Így zajlott az idei keresztút Rómában

Két év után a római Colosseumnál vezette a Keresztutat (Via Crucis) Ferenc pápa. A csaknem 2000 éves római aréna mellett először 1750-ben tartottak nagypénteki keresztutat. Ezt követően azonban a szertartás feledésbe merült, amelyet VI. Pál pápa újított fel 1964-ben. Az egyházfő 2020 húsvét óta először visszatért a római keresztút hagyományos helyszíneként ismert Colosseumhoz. Tavalyelőtt és tavaly a teljesen üres Szent Péter téren zajlott a keresztút, melyet a hívők interneten követhettek: Ferenc pápa mellett csak a keresztet vivők voltak jelen, 2020-ban egy padovai börtön rabjai, tavaly pedig fiatalok.

Most, ahogyan a járvány előtt volt szokás, teljesen megtelt a Colosseum előtti tér olaszokkal és külföldiekkel: a krisztusi passió tizennégy állomása az ókori amfiteátrumtól a szemközti Palatinus-domb magaslatáig haladt. Az egyház az idei évet a családoknak szentelte, ezért Ferenc pápa különböző családok tagjaira bízta a stációkon elhangzó szövegek megírását, és ugyanezek a családok vitték a keresztet.

Az első állomáson egy fiatal, 2 éve házasságban élő pár vitte a keresztet, aki közös életét a pandémiában kezdte: szavaik szerint örömük félelemmel párosult.

A másodikon egy missziós szolgálatot végző család tagjai voltak: az idei húsvét tragédiáját, a háborút érintették a bombázás alatt szülő nőkről szólva, a háborútól, éhezéstől, visszaélésektől elpusztított családokról, akik „egyszer kardot rántva akarnak válaszolni, máskor menekülni akarnak mindent hátrahagyva, mivel úgy érzik, semminek nincsen értelme”.

A harmadik stáción egy idős, gyermektelen házaspár vitte a keresztet, majd egy többgyermekes család, egy fogyatékkal élő gyermeket nevelő család, melynek tagjai a világ felületes ítélkezéséről szóltak, egy beteg gyermekeket gondozó családotthon tagjai, akik szerint „a fájdalom visszavezet a lényegeshez, sorrendbe teszi, mi elsőrendű az életben, visszaszolgáltatja az emberi méltóság egyszerűségét”.

Utánuk egy beteg szülőt gondozó család következett, majd két nagyszülő, akiknek lánya a járvány idején elvált és munkahelye is bizonytalan lett. A következő stációkon egy gyermeket örökbe fogadott család, egy kétgyerekes özvegy, valamint egy olyan család került sorra, ahol az egyik fiú a papi hivatást választotta, egy másik pedig lányát veszítette el.

Az utolsó előtti állomáson következett az ukrán Irina valamint kolléganője, az orosz Albina és családja.

Az utolsó állomáson egy katolikus migráns család felidézte, miként menekültek el a háború miatt hazájukból „vágyaik és a túlélés között választva”.