„Az írás még jobban összehozott minket” – terápiaként hat a közös munka a szerelmespárra

A Fanny magazin készített riportot az írópárossal.

Az író személye mindig fontos volt, ahogy írói álnevek is mindig léteztek. Az olvasók manapság viszont talán a korábbinál jobban elvárják, hogy tudják, ki írta kedvenc könyvüket. Sokan keresgélték a közösségi médiában is az Andalúz örökség szerzőjét a megjelenés után. Akik komolyabban gondolták a kutatás feladatát, azok még a kiadót is megkérdezték, ki áll a látványos borítójú, két szálon futó romantikus-történelmi könyv mögött. A kiadó viszont mindig azt válaszolta, egyelőre titok. Aztán 2024-ben megjelent a Borneó gyöngyei, és a titokról lehullott a lepel: Pálmai-Lantos Éva nem egy személy, hanem kettő, egy nő és egy férfi, ráadásul egy pár. Éva és Sándor közösen alkották meg a történeteket, és úgy tűnik, a kapcsolatuk nem sínylette meg az együtt írást, sőt!

Kicsoda Pálmai-Lantos Éva?

A rejtély akár jót is tehet a népszerűségnek, hiszen azt is sokan próbálták már kinyomozni, kicsoda Kondor Vilmos. Ebben az esetben végül a szerzőpáros és a kiadó elébe ment a leleplezésnek, maguk tárták fel a megoldást, és léptek ki a reflektorfénybe. Idén nyár elején már személyesen dedikáltak az Ünnepi Könyvhéten, és azóta több helyen megjelentek. – Jólesett, hogy nyomoztak utánunk, volt benne egy kis titokzatosságérzés is. Bár szerintem a fél világnak mi árultuk el magunkat, és időközben az is kiderült, hogy rémesen rosszak vagyunk titoktartásban – nevet Éva. 

– Egyébként nem volt ez tudatos rejtélyépítés. Inkább az állt az döntés hátterében, hogy Évinek irodalomelméleti háttere van, én pedig teljesen más vonalon mozogtam eddig, sci-fit, fantasyt, thrillert, történelmi regényt írtam korábban. Így egyrészt el tudtuk választani a korábbi munkásságunkat az újtól, másrészt egy nevet választhattunk kettőnknek egyfajta márkanévként. Ezzel elkerülhettük a vitát, hogy Szélesi-Vancsó vagy Vancsó-Szélesi legyünk – teszi hozzá Sándor. Azt pedig mindketten elismerik, hogy bár a kritikákat, véleményeket olvasták, a személyes visszajelzés, az olvasókkal való találkozás igencsak hiányzott nekik. 

Mindketten a magukét

Szélesi Sándor nevét más műfajokból már ismerik az olvasók, Vancsó Éva korábban inkább tudományos munkákat írt és szerkesztőként dolgozott. Teljesen új területre léptek tehát az Andalúz örökséggel. 

– Amikor a General Press Kiadó megkeresett, hogy szeretnének egy romantikus, történelmi, rejtélyeket is tartalmazó könyvet, rögtön azt mondtam nekik, hogy én nem érzem magamban, hogy romantikus szálat tudnék írni. De a megoldás is megvolt: a kedvesem, aki irodalommal foglalkozik. Évi rengeteget olvas, romantikus regények garmadáját is, és amikor megkérdeztem, tetszett neki az ötlet – emlékszik vissza Sándor.

A szereposztás sem volt kérdés. A jelenbeli, romantikus, nyomozós szálat Éva írja, az eredetileg történész Sándor a drámai, múltbeli fejezeteket kapta. Így tehát nem ugyanazokon a szövegrészeken kellett együtt dolgozni, de mégiscsak össze kellett hozni egy egységes könyvet. 

– Azzal, hogy fejezetekre bontottuk a két részt, nem kellett a stílusunkon változtatni, amit nem is tudtunk és nem is akartunk volna. Mindkét regény így készült, csak az utolsó fejezetben volt több a közös munka – meséli Éva. A regény vázát, a cselekményt pedig sok ezer kilométer megtétele közben találták ki.

Összehoz vagy szétválaszt?

Éva és Sándor tíz éve alkotnak egy párt, és nagyon szeretnek utazni. Az első próbát egy brüsszeli ösztöndíj adta, ami egybeesett a világjárvány idejének lezárásaival. Ott aztán volt lehetőségük kipróbálni, hogy bírják az egymásra utaltságot. Ezek után már bátrabban vágtak bele egy spanyol kalandba, amibe belefért másfél hónap andalúziai kalandozás. Ez lett végül az Andalúz örökség ihletője, a könyv azonban már a következő helyszínen, Délkelet-Ázsiában született. 

– Rengeteget kirándulunk, biciklizünk, ha külföldön vagyunk. Visszaszámolva, az ázsiai úton öt hónap alatt nagyjából 1800 kilométert gyalogoltunk. Azalatt már ki lehet találni a cselekményt – nevet Sándor. Természetesen a pár az út idején is dolgozik, de amikor ilyen hosszú időre elmegy valahová az ember, már nem turista, alkalma van sokkal jobban megismerni a helyet, a múltját. Könyveikből érezhető, hogy tényleg minden igazi bennük, minden helyen jártak, mindent kipróbáltak, mindent megkóstoltak, amiről írtak. 

– Az, hogy Borneón felmentünk a hegyekbe, és patakban, zuhatagban fürödhettünk, az mindkettőnkre olyan hatással volt, hogy beleírtuk a saját szálunkba – mondja Éva.

Sok pár számára az a jobb megoldás, ha nem dolgoznak együtt, és egy ilyen szoros közös munka, mint egy név alatt megírt könyv megalkotása, komoly konfliktusforrás lehetett volna. A páron mégsem az látszik, hogy az andalúziai és borneói történetek miatt recsegne-ropogna a viszonyuk. – Mindketten temperamentumos emberek vagyunk, a kapcsolatunk elején volt, hogy hetente háromszor szakítottunk. Az írás viszont pont nem ezt váltotta ki belőlünk. Érdekes, hogy a könyv kapcsán kevesebb konfliktusunk volt, mint bármilyen hétköznapi helyzet miatt – nevet Sándor. – Ez azért is érdekes, mert korábban csak úgy dolgoztunk együtt, hogy valamelyikünk írt, a másik szerkesztette, és abban volt feszültség, de a közös könyvírásban nem – egészíti ki Évi.

Felmerül azonban a kérdés: az Évi írta romantikus szál miatt nem érezte Sándor, hogy a párja azt írja le, amit tőle várna? – Az az érdekes, hogy kettőnk közül én vagyok a romantikusabb. Évi céltudatosabb, kemény csaj, én vagyok az, aki a romantikus filmek végén a szemét törölgeti. Könnyebben meghatódom, érzelmesebb vagyok. Talán épp ezért, mert én jobban megélem, túl nyálasnak tűnt leírni – magyarázza Sándor, miközben Évi bólogat.

Már csak egy kérdés maradt: hogyan találták ki a Pálmai-Lantos Éva nevet? A romantikus regényeket általában nők írják, így nem meglepő, hogy női névre esett a választásuk. De mi a magyarázata a Pálmai-Lantos vezetéknévnek? – Először az anyukáink vezetéknevét akartuk felvenni, de annak nehéz az írásmódja, és a kiadó is kérte, hogy ha már álnév, legyen egyszerűbb. Nekem a Lantos a kobzos, a mesélő képét hozta elő, a Pálmait Évi tette hozzá. Elég volt körülnéznie, éppen egy tengerparton ültünk, pálmafák alatt.

Hogy hova viszi az olvasót a páros következő könyve? Azt még maguk sem tudják, egyelőre annyi a terv, hogy októberben ismét bepakolják a bőröndöket, és hosszú útra indulnak. Ott fog készülni a harmadik kaland, amit az olvasók júniusban tarthatnak majd a kezükben.

Szöveg: Patkó Ágnes