Furcsa kiütések az arcon, amelyektől úgy néz ki az ember, mintha jól felpofozták volna vagy mintha egy hatalmas élénkvörös pillangó pihenne az arcán széttárt szárnyakkal. De vajon mi okozza ezt a különös tünetet?
A parvovírus-fertőzés nagyon gyakori és rendkívül fertőző, elsősorban gyermekeket érint. Ötödik betegségnek is nevezik, mivel a történelem során az ötödik helyen szerepel a gyakori, kiütéssel jellemezhető betegségek listáján. A tünetekről és a veszélyeiről beszélt dr. Balaicza Erika belgyógyász főorvos a Fanny magazinnak.
Gyakran a parvovírussal fertőzött embereknél semmiféle tünet nem jelentkezik, de ezt erősen befolyásolja, hogy milyen életkorban történik a vírusfertőzés.
A fertőzés korai jelei és tünetei gyermekeknél a láz, hasfájás, fejfájás és orrfolyás. Néhány nappal az első tünetek megjelenése után jellegzetes élénkvörös, a közepétől kifelé halványodó, csipkeszerű kiütés jelenhet meg a gyerek arcán, általában mindkét oldalon. Idővel átterjedhet a karokra, a törzsre, a combokra és a fenékre, ahol a kiütés rózsaszínű, hálós, enyhén kidudorodó lehet. A kiütés viszket, különösen, ha a lábfejen jelenik meg. A bőrtünetek általában a betegség vége felé jelentkeznek, addig viszont könnyen összetéveszthető más vírusos kiütésekkel vagy a gyógyszerallergia jellegű bőrelváltozásokkal. A kiütések akár három hétig is fennállhatnak, közben időnként elmúlhatnak, majd újra megjelenhetnek, főleg akkor, ha a gyerek szélsőséges hőmérsékletnek van kitéve, tehát nagyon melegben vagy nagyon hidegben tartózkodik, esetleg hosszabb időt tölt a napon.
Esetükben kimondottan ritkán jelentkeznek az élénkvörös kiütések. A parvovírus- fertőzés jellegzetes tünete felnőtteknél az ízületi fájdalom, amely néhány naptól akár hetekig is eltarthat. A leggyakrabban érintett ízületek a kéz, csukló, térd és a boka.
„A legtöbb gyermeknél a parvovírus-fertőzés enyhe és csak minimális kezelést igényel. Néhány felnőttnél azonban a fertőzés súlyos is lehet. Állapotos nők esetében akár súlyos egészségügyi problémákat okozhat, ugyanis veszélyes lehet a magzat számára, vérszegénységet eredményezhet, amely vetélést vagy halvaszületést is kiválthat. Főként a terhesség első felében jelent ez nagy kockázatot. A fertőzés súlyosabb azoknál az embereknél, akik valamilyen okból vérszegénységben szenvednek, mert az egy olyan állapot, amelyben a szervezetben oxigént szállító sejtek, vagyis a vörösvérsejtek gyorsabban kimerülnek, mint ahogy a csontvelő pótolni tudja azokat. Emiatt a parvovírus-fertőzés leállíthatja a vörösvértestek termelődését, és vérszegénységi krízist okozhat. A sarlósejtes vérszegénységben szenvedők nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Azoknál is súlyos szövődmények jelentkezhetnek, akiknek le van gyengülve az immunrendszerük, mert olyankor a szervezet nem képes leküzdeni a vírusokat. Legyengült immunrendszert eredményezhetnek az onkológiai kezelések, a szervátültetés után kapott kilökődésgátlók és az autoimmunbetegségek fennállásakor kapott immungyengítők is” – avat be dr. Balaicza Erika belgyógyász főorvos.
A parvovírus-fertőzés miatt általában nem kell orvoshoz fordulni. Ha azonban olyan állapot is fennáll, amely növelheti a szövődmények kockázatát, akkor mindenképpen fel kell keresni a háziorvost. Ilyen kockázati tényező lehet a sarlósejtes vérszegénység, a meggyengült immunrendszer vagy a terhesség.
„A humán parvovírust a B19 vírussal való megfertőződés okozza. Ez nem összetévesztendő a kutyákat és macskákat veszélyeztető parvovírussal, így nem is lehet elkapni a fertőzést háziállattól, és azok sem tudják elkapni az embertől. A humán parvovírus-fertőzés nagyon gyakori az általános iskolás gyerekeknél, főleg a téli és tavaszi hónapokban terjedhet, akár járványszerűen, de alapvetően bárki megfertőződhet az év bármely szakaszában. Cseppfertőzéssel, emberről emberre terjed, éppúgy, mint a megfázás, tehát légzéssel, köhögéssel, nyállal, közös pohár vagy evőeszköz használattal. Mivel azonban vérrel is terjed, sajnos a terhes nők átadhatják a fertőzést babájuknak. Érdekessége, hogy nem a kiütések megjelenésekor válik fertőzővé, hanem az azt megelőző héten, amikor a legtöbb embernek még fogalma sincs arról, hogy beteg. Amikor viszont már szemmel látható jelei vannak a vírusfertőzésnek, akkor már nem fertőz” – tájékoztat a főorvos.
A vírus megelőzésére nincs védőoltás. Viszont, ha valaki egyszer megfertőződik, az onnantól kezdve életre szóló immunitást kap a vírussal szemben. Csökkentheti a fertőzés esélyét, a gyakori kézmosás és a száj, az arc érintésének kerülése és a közös evőeszközök használatának kerülése.
Egészséges gyermekek esetében a legtöbbször nincs szükség kezelésre, hiszen az immunrendszer képes legyőzni a vírust, így a betegség magától gyógyul. A viszketés és az esetleges ízületi fájdalmak csökkentésére antihisztamint, illetve fájdalomcsillapítókat lehet szedni. Antibiotikum adása szükségtelen és teljesen felesleges, mivel nem baktérium, hanem vírus okozza a betegséget. Terhesség alatti fertőzés esetén a magzat kezelése érdekében, akár méhen belüli vérátömlesztésre vagy immunglobulin-kúrára is szükség lehet. Azért, hogy a kezelést időben el lehessen kezdeni, ha egy állapotos nő lepkehimlős beteggel érintkezik, érdemes azonnal orvoshoz fordulni. Ilyenkor egy laborvizsgálattal ellenőrizni lehet, hogy a kismama megfertőződött-e.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre