Így néz ki és él ma a Skála Metro gyönyörű háziasszonya! Kattints a fotókért! – Galéria

Fotózások, divatbemutatók, reklámfilmek, országos turnék – igazán különleges munkája volt az első magyar bevásárlóközpont, a Skála Metró áruház háziasszonyainak. Pászti Lillát személyesen az alapító, Demján Sándor szemelte ki a feladatra...
Lelkesen mutatja meg a cicáját és a gyönyörű, hegyes tájat, ahol második férjével él. Mindezt ugyan csak videókamerán keresztül, ugyanis az egykori Skála-háziasszony több évtizede már, hogy Olaszországban telepedett le. Jó ideig egy magátévé-csatornánál dolgozott, mostanában pedig profi fotókat készít. Pászti Lilla a Fanny magazin kedvéért örömmel idézi fel a 80-as évek emlékeit, hisz ahogy mondja, ez volt élete legszebb időszaka. 

Demján Sándor kérte fel a munkára

A tévéből jól ismerte a Skála első reklámarcát, Komjáti Ágit, de soha meg sem fordult a fejében, hogy egyszer ő is az áruház háziasszonya lehetne. 1975-ben végzett az Állami Balett Intézetben, néptáncművész szakon, és abban az évben lett a Néphadsereg Művészegyüttes, majd négy év múlva az Állami Népi Együttes tagja, amivel bejárta az egész világot, mellette pedig fotómodellként is dolgozott. 

„Az első férjem révén összejártunk Zoltán Erikával” – emlékszik vissza a számára nagyon kedves évekre. „Akkor még nem volt befutott énekesnő, mégis mindent neki köszönhetek. Az első férjével együtt énekeltek, és egyszer megkérdezte tőlem, hogy van-e kedvem egy másik lánnyal háttértáncosként fellépni velük. Így kezdtünk el együtt haknizni az országban. Egyszer meghívtak minket egy Skála-bálra, amit az üzletlánc igazgatóinak tartottak. Mi voltunk az est fénypontja. A műsor után odajött hozzám a Skála megálmodója, Demján Sándor és a marketingese, Takács Ildikó. Azt mondták, hogy nemsokára megnyitnak egy új áruházat a Nyugati téren, régóta keresik hozzá a reklámarcot, de eddig sikertelenül. Megkérdezték, hogy elvállalnám-e a háziasszonyszerepet. Hirtelen nem tudtam mire vélni a dolgot, az nyugtatott meg, hogy olyan természetesek voltak velem. Végül 4 évre aláírtam egy exkluzív szerződést, de utána is együtt dolgoztam velük. Az volt a szerencsém, hogy apukám magyar szakos tanár volt. Nagyon sokat segített nekem, hogy normálisan tudjak beszélni a kamera előtt, vagy akár mikrofonban, sok-sok ember előtt. Így sem volt könnyű, de feladatként fogtam fel, amit meg kellett oldani.” 

„Mindenhol taps várt ránk”

Pászti Lilla a Skála-turnékkal bejárta az egész országot. Ez egy 2 órás műsor volt, aminek fele divatbemutató volt, fele pedig zenei koncert, tele hírességekkel. A Skála rendezésében Moszkvában is járt, egy divatbemutató-sorozaton.

„Sokszor tátott szájjal hallgattam a fellépőket” – meséli Pászti Lilla. „A nagy kedvencem Kovács Kati volt, aki egy végtelen jólelkű és csodálatos hangú egyéniség. Egyszer megkértem, hogy segítsen nekem megtanulni énekelni. De azt mondta: hidd el, ez magától jön, én sem tanultam soha. Egy másik alkalommal pedig kaptam tőle egy flitteres sapkát, azt mondta, hogy szerencsét fog hozni nekem. A sapka egyébként a mai napig megvan. Akárhova mentünk, mindenhol hatalmas taps és siker várt minket. Rengeteg fotózásra, divatbemutatóra, díjátadó estre jártam, és állandóan reklámfilmeket forgattam. 10-15 perces felvételek készültek, amikben bemutattam az a heti ruhaajánlatokat. Sokat dolgoztam együtt Dévényi Tiborral, Arató Andrással, Szilágyi Jánossal, Rózsa Gyurival. Mindig próbáltak valamilyen újdonságot, pluszt bedobni. Egyszer kitaláltak nekem egy aranyozott külsőt, hogy ez legyen az ismertetőjegyem. Aranyszínű ruhát kaptam, arany fejdísszel, arany sminkkel. Egyszer, amikor a volt férjem nagymamáját moziba vittem, a reklámok között, megjelentem a mozivásznon ebben az arany pompában. Ő pedig hangosan felszólalt: »ott vagy a vásznon«. Az egész mozi engem nézett. Egyébként készítettek rólam egy festményt is ebben a ruhában. Próbáltam megszerezni, de egyelőre nem tudom, kinél, hol lehet.” 

Élete legszebb időszaka

Gyakran forgolódtak körülötte az emberek, hiszen akkoriban csak egy tévéadó volt, mindenki ismerte az arcát, de mindenhova autóval járt, így ritkán szólították meg.

„Főleg abban az időben kértek tőlem autogramot, amikor megkaptam a Dokumentátor című film szerepét” – meséli. „Érdekes volt az a történet is, hiszen a filmrendező egy autószervizben figyelt rám fel. A rendszám alapján kinyomozták a címemet és megkerestek a szerepajánlattal. Később nívódíjat kaptam érte. Egyébként több főszereppel is megkerestek, de mindenhol vetkőztetni akartak, így a forgatókönyvek elolvasása után mindet visszautasítottam. Sokan azt hiszik, hogy milyen jó szépnek lenni. Ám több oldala van ennek, hiszen egyszer elmúlik, én sem vagyok már 48 kiló és huszonéves. Másrészt pedig a szép fiatal lányoknál szeretnek sötét lelkű férfiak próbálkozni. Én mindig ettől rettegtem. Volt egy-két alak, akiket melegebb éghajlatra kellett küldenem, de szerencsére kevés ilyen volt, mert mindenki tudta, hogy férjnél vagyok. 1989-ig tartott ilyen-olyan formában a skálás időszakom, amikor is a volt férjemmel szétváltak az útjaink, és Olaszországba költöztem. Mindenki életében van egy olyan rész, amire büszke és szívesen emlékszik rá. Nekem ez volt a legszebb időszakom. Ahogy mondani is szokták, a régi szép idők. A kollégákkal szerettük egymást, mindenki aranyos volt. Véletlenül jött az egész, mint egy manna az égből, amiért nagyon hálás vagyok…”
– emlékszik vissza Pászti Lilla.

Nézd meg beszédes galériánkat Pászti Liláról, a Skála Metró háziasszonyáról!