Sebestyén Renáta Erdélyben született, de már Budapesten él, itt lelt otthonra. A 2020-as karantén idején azonban hazautazott, és elhatározta, hogy pünkösdkor népviseletben elzarándokol a hivatalosan meg nem tartott Csíksomlyói búcsúba. Mire észbe kapott, főszereplője lett az Otthon, otthon című, a Budapesten és a Gyimesben forgatott filmnek.
Az Otthon, otthon című, a 2020-as elmaradt csíksomlyói búcsúról készült dokumentumfilmet idén pünkösdkor a brüsszeli Magyar Intézetben is bemutatják, jelölték a Magyar Mozgókép Fesztiválon a Magyar Filmdíjra. A filmről Sebestyén Renáta főszereplőt, a két rendezőt, az ötletgazda-forgatókönyvírót, és a producert kérdeztük.
A film csodálatos Budapest-képei között láthatjuk Sebestyén Renátát, amint a stáb elkíséri a budapesti bulinegyedbe, a Rácskert nevű mulatóba, ahol időnként gyimesi táncházat tartanak. Nagy Anikó Mária, a film Budapesten forgatott részeinek a rendezője a Metropolnak elmondta: „Az ottani táncház amolyan osztálytalálkozó Renátáék számára, kis túlzással a világ különböző szegleteiből érkeznek gyimesi fiatalok, hogy az angol vőlegények és nem mindig józan barátaik, és úgy általában: a sokszínű forgatag kellős közepén beszélgessenek és táncoljanak hagyományos gyimesi táncokat. Egyszerre volt torokszorító és barátias ez az összejövetel. Még annak is honvágya támadhat egy ilyen társaságban, aki nem is gyimesi.”
– Mit szólt a megkereséshez, mi volt az első gondolata, benyomása, amikor felkérték, hogy legyen a főszereplője az Otthon, otthonnak?
– A járványhelyzet miatt nehéz dolga volt a stábnak, szinte egy napra előre is alig lehetett tervezni. Számos bizonytalanság nehezítette a szereplők megtalálását, hiszen azt sem lehetett tudni előre, hogy egyáltalán indulhatnak-e zarándokcsoportok Csíksomlyóra. A forgatás előkészítésének fázisában még csak a stáb helyi ismerőse voltam, aki próbált információt szerezni a dolgok alakulásáról. Akkor még magam sem tudtam, hogy a végén ilyen mértékben bevonódok a film készítésébe.
– A várakozásaihoz képest utólag milyen nyomot hagyott önben a karanténbúcsún való részvétel? Van-e hatással a mostani életére?
– Általában inkább befele figyelek a zarándoklatok alatt, mégis hiányérzetem volt, hogy nem éreztem magam körül a szokásos tömeget, és hogy nem a hegyen volt a mise. Így rákövetkező évben sokkal jobban értékeltem a közösséget és mezítlábas ünnepet a nyeregben.
– Mennyire okozott gondot természetesen viselkedni otthon a szüleivel, a falubeliekkel a kamera előtt?
A stáb olyan találkozásokat, helyzeteket dokumentált, amelyek egyébként is elő szoktak fordulni, így a természetesség adott volt. A rokonoknak, barátoknak köszönhetően mondhatni nem is lehetett volna másképp. Az ő hozzáállásuk, jelenlétük nekem nagy segítség volt az egész forgatás alatt. Azt hiszem, a falubeliek sem törődtek különösebben a kamerákkal.
– Mit szólt a filmhez a család, a barátok?
– Talán a legnagyobb elégtétel számomra, hogy többen is megfogalmazták – idősebbek és fiatalabbak is –, hogy sok, a filmben elhangzó gondolattal rezonáltak vagy akár reprezentálva érezték magukat. Családi „albumként” pedig vicces lesz visszanézni magunkat évek múltán. Megkockáztatom, hogy még akár megható is.
– Vajon mit adhat ez a film a közönségnek?
Bízom benne, hogy a konkrét helyzeten és szereplőkön túlmutatva, tágabb dimenziói is érvényesülnek a filmnek. Az egyéni és csoportos út- és otthonkeresés az aktuális társadalmi, politikai viszonyoktól függően vagy függetlenül nem csak Gyimes vagy csíksomlyói pünkösdi búcsú „rajongók” számára lehetnek releváns kérdések, és nem csak járvány idején.
– Ön a film ötletgazdája is. Hogyan született meg a karantén alatti, a meg nem tartott csíksomlyói búcsún való forgatás ötlete?
– Barátainkkkal már a pünkösdi búcsún való részvételünket terveztük, amikor kitört a járvány. Csalódottak voltunk, hogy nem mehetünk Csíksomlyóra. Miközben a sebeinket nyalogattuk, eszünkbe jutott: talán éppen az volna izgalmas, ha filmre vennénk ezt a példátlan helyzetet. A somlyói búcsú több évszázados hagyományát ugyanis 1990 előtt a Ceausescu-diktatúra is csak megzavarni tudta, de megtörni nem. El sem tudtuk képzelni, milyen lesz a pünkösd ilyen körülmények között. Rendesen több százezer ember gyűlik össze az egész Kárpát-medencéből. Kíváncsiak voltunk, hogyan fest a búcsú a rendkívüli évben.
– A várakozásokhoz képest, hogyan alakult a munka, mennyire lett más a film?
– Alapvetően a búcsút szerettük volna dokumentálni a járvány idején, de a nehézségek újabb és újabb ötletekre indítottak bennünket. Szembe kellett néznünk azzal, hogy át sem léphetjük a határt. Ezért megkértük székelyudvarhelyi barátunkat, Szabó Attila filmrendezőt, hogy munkatársaival rögzítsék a zarándoklatot. Örömünkre szívesen vállalták. Már „csak” egy főszereplőre volt szükségünk. A gyimesközéploki Sebestyén Renáta igazi ajándék a filmünk számára. Fiatal, szókimondó és tele van humorral. Hagyományos neveltetéséből következő vallásosságát immár budapesti lakosként egy nagyvárosban éli meg. Személyében ráadásul egy nemzedéki kérdés is a felszínre bukkant: menjek vagy maradjak? Azaz: hol szeretné berendezni otthonát, a szívének oly kedves Gyimesben, vagy a megélhetést és a nyüzsgő életet ígérő fővárosban. A budapesti forgatást a Renátához hasonló utat bejáró Nagy Anikó Mária rendező dolgozta fel: ő annak idején Csíkszeredából költözött Budapestre, ezért is volt különösen érzékeny Renáta történetére. Amikor a filmet saját közegében, Gyimesközéplokon vetítettük, a fiatalok magukra ismertek Renáta történetében és dilemmájában, ami számunkra komoly visszaigazolást jelentett.
– Mi volt a szándéka, célja a filmmel?
– Az Otthon, otthon legfontosabb üzenete talán maga a zarándokút: az, hogy érdemes egy hosszú és megerőltető séta során átgondolkoznunk, átimádkoznunk életünk fontos kérdéseit. A zarándokút éppen az elcsendesülésről, a megállásról szól.
– Ez a film már idáig is számos elismerést kapott, most díjra jelölték a Magyar Mozgókép Fesztiválon – mi a siker titka?
– Az Otthon, otthon egy áldásos együttműködésnek köszönheti, hogy megszületett. Egy filmforgatáson a vita természetes. Hát még ha két országban, egymással online kapcsolatban kell dolgozni... Mi azonban a nehézségek ellenére is teljes összhangban készítettük a filmet. Ennek a kulcsa természetesen maga Sebestyén Renáta, aki – ez már sok vetítésen kiderült – közvetlenségével és természetességével elbűvöli a nézőket. Mindkét rendező megtalálta vele és egymással a hangot, ami kész csoda, legalábbis ellentmond a közmondásnak: nálunk két dudás is megfért egy csárdában.
– Milyen nehézségeket okozott a két külön stáb munkájának összehangolása?
– A koronavírus-járvány rákényszerített bennünket az online kapcsolattartásra, ami időnként valóban hatékonnyá teszi a kommunikációt. De egy film készítésekor rendkívül sok múlik a személyes gesztusokon, visszajelzéseken, amiket csak a „jelenléti”, vagyis valódi találkozásokkor érezhetünk át. Az Otthon, otthont Székelyföldön és Budapesten forgattuk, a vágás és az utómunka Budapesten zajlott. Különösen izgalmas volt várni arra, hogy megérkezzen a nyersanyag Erdélyből.
– Milyen volt itthonról végignézni az otthoni stáb munkáját?
– Mivel az erdélyi forgatásokon nem vehettünk részt, Budapestről izgultunk Szabó Attilának és munkatársainak. Próbáltunk a távolból együtt gondolkozni, végig tartottuk velük a kapcsolatot. Talán ekkor tapasztalhattam meg azt, amit az edzők szoktak mondani: a kispadon ülve jobban izgulnak a pályán levőkért, mint maguk a játékosok. Biztosak voltunk benne, hogy alaposan és körültekintően járnak el Attiláék, de egy dokumentumfilm forgatásakor sosem lehet biztosra menni. A pesti forgatásokon már belevethettem magam a munkába, és hálás vagyok Sebestyén Renátának, hogy bizalommal volt irántam. Az ő történetében és dilemmáiban az én húszas éveimet láttam meg, ezért számomra Renáta kérdései személyes felvetések voltak.
– Mennyiben volt más a karanténos búcsún forgatni?
– Csíkszeredai vagyok, tehát sokszor voltam a pünkösdi búcsún, igaz, mindig a város felől mentünk fel a nyeregbe. A forgatást követő évben egy kicsit enyhültek a koronavírus-járvány miatt elrendelt szigorítások, és mi éltünk is a lehetőséggel. A stáb egy részével, és természetesen Sebestyén Renátával Gyimesközéplokból elzarándokoltunk Csíksomlyóra, vagyis lejártuk Renáta filmbéli útját. Nagyon fontos élmény volt számomra, és lelki értelemben ekkor fejeztük be a film készítését.
Szabó Attila, az Erdélyben forgatott részek rendezője
– Milyen nehézségeket okozott a külön magyarországi stáb és a külön erdélyi forgatócsoport munkájának összehangolása?
– A közös munkát a járványhelyzet szülte, mi ugyanis azért kerültünk képbe, mert a magyarországi stáb Székelyföldre utazását ellehetetlenítette a járványhelyzet, ezért végül az én csapatomra hárult az a hálás feladat, hogy végigkísérjük a gyimesi keresztalját a járványhelyzet szigorú szabályai közt zajló csíksomlyói búcsún. Sebestyén Renátát megismerve, aki amúgy kontaktszemélyből vált főszereplővé, nyomban rájöttünk, hogy sokkal több van ebben a történetben, hisz egy olyan sorsot ismerhettünk meg, amellyel rengetegen tudnak azonosulni, így a film nemcsak a kivételes (maszkos) búcsút mutatja be, de Renáta út-, otthon- és istenkeresését is, ami talán még mélyebbé teszi a történetet. Valójában a legtöbb zarándok ugyanezekkel a kérdésekkel érkezik Somlyóra, a válaszok pedig talán ott vannak a filmben. A film azonban nemcsak főszereplője, tematikája, gyártási folyamata, de mindkét rendezője révén „kétlaki”, hisz Nagy Anikó Mária is Székelyföldön született, és én is belekóstoltam egyetemistaként az anyaországi létbe.
– Személy szerint hogyan élte meg a forgatási folyamatot – mit adott önnek, és mit adhat a nézőnek?
– A forgatás minden pillanata izgalmas volt, hisz 10 napon át dolgoztunk, legtöbbször hajnaltól napnyugtáig, nagy élmény volt megismerni a gyimesi embereket, fiatalokat, ilyen csíksomlyói búcsún pedig még sosem vettem részt, hisz a máskor hömpölygő több tízezres tömeg helyett egyetlen keresztalja vitte végig a Gyimeseken a keresztalját Csíksomlyóra.
– Mennyiben volt más a filmbeli, meg nem tartott búcsún forgatni?
– Többször vettem már részt a búcsún, forgattam is, de a 2020-as év teljesen más volt, a zarándoklat elmaradt, a félmilliós tömeg helyett alig 200 ember volt jelen, márcsak ezért is dokumentálni kellett.
– Hogyan emlékszik vissza a forgatásra?
– A dokumentumfilmnek szerintem épp az a varázsa, hogy a valóságról szól, tehát nem kintről kell felépíteni, mint egy játékfilmet, hanem bentről, vagyis a valóság elemeit próbáljuk történetté gyúrni. Bár természetesen volt egy felvázolt forgatókönyv, de sok improvizációt is igényelt mindvégig a munka, és éppen ettől volt nagyon izgalmas.
Hajnal Gergely producer
– Mit kapott ettől a filmtől?
– Én régen voltam már Erdélyben. Furcsa volt, hogy ebben az elzártságban, szétszakítottságban a film által jött most újra közelebb. Talán a filmet megnézve a nézőknek is megfogalmazódhat az az érzés, amit közben tapasztaltam magamba, hogy ebben a rendkívüli, szokatlan helyzetben a búcsú talán újra közelebb kerülhet eredeti hangulatához, megéléséhez, azzal, hogy nem hömpölyög a sok tízezres tömeg, a lényegre picit több figyelem juthatott.
– Milyen nehézségeket okozott a két külön stáb munkájának az összehangolása?
– Bele kellett abba szokni, hogy úgy szervezzünk egy forgatást, a közös munkát, hogy több száz kilométer választ el, nem érzékeljük, ők mibe vannak ott, és nem tudunk a helyszínre menni. Sok online értekezlet és nagy bizalom kellett, hogy az ismeretlen és kiszámíthatatlan körülmények között ők a lehető legjobbat hozzák ki a helyzetből. A folyamatot nézve azt mondhatom, hogy kifejezetten jót tett, hogy több szempont volt jelen a kreatív munkában is. A Budapesti felvételeket egy másik stáb forgatta, érthetően picit más szemlélettel. Jó hogy ez a különbség megjelenik a filmben is és lényegében stíluselemé válik. A vágás során a két rendező folyamatosan kapcsolatban volt, így ebben volt egy egység és egy termékeny kölcsönhatás. Nehéz, de jó munka volt közösen és szép gyümölcse lett.
OTTHON, OTTHON I előzetes from Faludi Film and Media on Vimeo.
WRPN Women's International Film Festival 2021. (USA) – különdíj
9th Noida International Film Festival 2022. (India) a zsűri díja a legjobb dokumentumfilmnek
Great Lakes Christian Film Festival 2021. (USA) – versenyfilm
Arizona Faith & Family Film Festival 2022. (USA) – versenyfilm
Docs Without Borders Film Festival 2022. (USA) – versenyfilm
10th International Christian Film & Music Festival 2022 (USA) – versenyfilm
VIII. Faith in Film Festival 2022. (USA) – díjra jelölve
Magyar Mozgókép Fesztivál 2022. (H) – díjra jelölve
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre