Jobb, ha felemeljük a fejünket, ha a belvárosi bérházak mellett sétálunk el, mert az egykori neonreklámok darabjai bármikor a fejünkre eshetnek.
Jó néhány fényreklám varázsolja hangulatossá Budapestet, ám közülük több olyan is akad, ami a letűnt 70-es évekből ránk maradt életveszélyes torzó.
Jó pár közülük ma már nagyon rossz állapotban, egy letűnt kor mementójaként magasodik fölénk. Neoncsöveik és különböző tartozékaik, traverzeik pedig a mit sem sejtő járókelők feje felett lógnak. A Bors meglátogatta az egyiket.
Ma már kopottan, szinte szégyenlősen húzza meg magát az egyik ilyen régi fényreklám egy Baross téri háztetőn: ez az országosan ismert, a korabeli filmhíradókban is sokszor szereplő Esti Hírlap ikonikus neonfelirata, ami napjainkban sok problémát okoz a ház lakóinak.
– Félünk, hogy valakire ráesik, mert akkor a ház kapja a büntetést. Sajnos a régi, reklámért felelős cégek már nincsenek meg, felszámolták őket vagy megszűntek, így a karbantartást sem végzi el már senki. De már azok a lapok meg vállalatok sem léteznek, amiket hirdetnek. Előfordult már, hogy leesett egy ilyen üvegcső a járdára, de hála istennek nem ütött agyon senkit – panaszkodik Zinne Jánosné, a ház egyik legrégebbi lakója. Az asszony 1972 óta lakik a Baross tér 2. számú ház második emeletén, és őrzi a padlásfeljáró kulcsát, ami Budapest egyik legnagyobb és talán az egyik legrégibb, még meglévő fényreklámjához vezet. Mint mondja, a híres reklámtábla 1990-ig világított, és gyönyörű látványt nyújtott, az egész Rákóczi útról látszott.
– A második világháború után több kis cég működött, ami a fénycsövek javításával foglalkozott. Ezeket egyesítették az 1950-es években a neongyártó vállalat égisze alá. Ez volt a neonosítási program, hogy Budapest versenyre tudjon kelni a Nyugat metropoliszaival. Onnantól kezdve indult ez a nagyszabású beruházás, ami a 70-es, 80-as években érte el a csúcsát – meséli a fényreklámok történetét Antal Ildikó, az Elektrotechnikai Múzeum vezetője. Ildikó és csapata ugyanis nemcsak kutatja a fényreklámok eredetét, de megmentésükben és restaurálásukban is részt vesz.
Sikeres akcióikról tanúskodnak a múzeum homlokzatán megtalálható Csemege, Patyolat vagy az Estike presszó neonjai, amiket ma már teljes, régi pompájukban lehet megtekinteni. Azonban ők sem tudnak megmenteni mindent. A helyhiány és a szűkös anyagi lehetőségek miatt ugyanis a múzeum szelektálni kényszerül. Így csak reménykedni lehet, hogy a tetőkön fennmaradt rozsdás, mára kihunyt fényreklámok darabjai nem okoznak balesetet az alattuk óvatlanul járó gyalogosoknak.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre