Ezekkel a szörnyekkel jártunk régen – ronda és megbízhatatlan autók voltak, mégis imádták!

Régen az utcakép még egészen máshogy festett, mint ma. Nyugati autót alig lehetett látni, helyettük a szocialista blokk országainak „csodái” pöfögtek a magyar utakon: Wartburgok, Trabantok, Polonezek, Moszkvicsok és társaik. Az autókra előre be kellett fizetni és aztán éveket várni – de amikor megkapta valaki, madarat lehetett fogatni vele! A KGST országaiban ugyanis tervszerű gazdálkodás folyt, nem volt valódi piac, hanem az állam döntött arról, miből mennyit gyártanak és az hová kerül. Magyarországon egyáltalán nem gyártottak autót. 

Néha kifejezetten rondák vagy megbízhatatlanok voltak – íme a szocializmus autócsodái!

Ezek a KGST-autók rondák voltak, bár próbálták utánozni a nyugati világ kocsijait, ez nem nagyon sikerült. Viszont legalább megbízhatatlannak is bizonyultak. Nem volt ritka látvány az út mellett integető, lerobbant autós, akinek valaki mindig megállt, hogy segítsen. Szinte mindenki tudott gyertyát cserélni és mindenkinél volt egy palack víz, ha felforrt a hűtővíz. Még ma is minden családnak megvan a maga sztorija egy-egy lefulladó Lada, lerobbanó Dacia vagy füstfelhőt eregető Wartburg kapcsán. 

A szocializmus évtizedeiben nem volt választék: nagyjából azt kaptad, ami volt, vagy hosszú évekig várakozhattál. Használt autót se lehetett csak úgy kéz alatt eladni, a mindenható Merkúr osztotta a járműveket. Igazán szerencsésnek mondhatta magát, aki Oltcitot vagy valami hasonló járművet vezethetett – vagy protekciója volt. Mert közel a tűzhöz bármit meg lehetett szerezni, még egy új Trabantot is!