„40 évig beteges gyűjtögető voltam, a házam maga volt a pokol”

Sue James (57), birminghami lakos közel négy évtizedig szenvedett kényszeres tárgyfelhalmozástól, amit traumás gyerekkorára vezet vissza. Most azért szólal meg, hogy másokon is segíthessen.

Sue otthonát „a pokol megtestesüléseként” írta le: könyvek és játékok halmozva, a bevásárolt holmik még zacskókban, új ruhák bontatlanul, és csak egy szűk ösvény vezetett át a szobákon. 

„Majdnem 40 évig voltam gyűjtögető, és úgy hiszem, ez a traumás gyerekkoromból ered. Alig voltak saját dolgaim, így amikor 18 évesen elköltöztem otthonról, elkezdtem vásárolni. Akkor azt mondtam: »Ez az enyém. Én vettem. Senki nem veheti el tőlem«” – írja az OK magazin.

„Volt, hogy csak egy lábnyi hely maradt az ágyam mellett. Ha le akartam ülni a kanapéra, előtte pakolnom kellett. Az ablakokat sokszor el sem értem.” 

Bár a lakása zsúfolt volt, a higiéniára mindig figyelt: „A fürdő és a WC volt az egyetlen két helyiség, amit nem leptem el dolgokkal.” Senki nem tudott a problémájáról – vendégeket sosem engedett be, és amikor költözött, mindig nagyobb házba ment, hogy több helye legyen a tárgyainak.

„Amikor a házam a legrosszabb állapotban volt, teljesen tele volt véletlenszerű tárgyakkal, egészen a plafonig tornyosulva. Bevásároltam, és ki sem vettem a dolgokat a szatyrokból. Nem volt hely semmiben – a szekrények is tele voltak –, így csak letettem a zacskókat, amikor hazaértem. Amikor kellett valami, egyszerűen csak kivettem a szatyorból” – mondta Sue.

Az áttörést az hozta meg, amikor ráébredt, gyerekei nem érdemlik meg ezt a környezetet. „A fiam most minimalista. Támogatott, amikor úgy döntöttem, elég volt.” Különösen a kisebbik fia – ma már tudatos minimalista – támogatta a változásban. „2019 karácsonyán elment az áram. Nem tudtam elérni a konnektorokat, se a biztosítékot. Napokig ültem a sötétben a kutyámmal. Ez volt a mélypont.”

Ezután keresett egy takarítónőt, akit először félt beengedni. „Megmondtam neki, hogy káosz van. Azt hittem, ki fog fordulni. Ehelyett csak annyit mondott: »Ez kezelhető.« Azóta heti négy órát dolgozunk együtt, és hatalmas a változás. A legnehezebb, hogy beengedd az embereket – szó szerint. De ha ezt megteszed, minden megváltozhat.”