
Elgondolkodtató, amit mondott.
Egy férfi őszinte vallomása az online randizásról igazán elgondolkodtató, különösen a közösségi média adta gyors ingerek miatt is. Egyszerűen csak el akarta mondani, milyen most férfiként ismerkedni ebben a szűrőkkel túltolt, algoritmusokra épülő világban. Egy biztos: az online randizás kimerítőbb, mint valaha.
Régen elég volt egy jó beszélgetés, egy tiszta ing, és ha nem borította rá az első randin a múltja teljes drámakészletét a másikra, egész jó esélyei voltak. Ma viszont elég egy félreérthető emoji, és vége a varázsnak. Nem az a baj, hogy óvatosabbak az emberek, hanem hogy elvárásaik vannak, de valódi kötődésre senki sem vágyik igazán. Lehetne mondani, hogy „minek van fent, ha ennyire nem tetszik neki?”, de ha ez a „digitális húspiac”, akkor hadd mondja el, mitől ilyen ízetlen.
A gond nem az, hogy elvárják a figyelmességet, humort, önismeretet, lelki stabilitást és vastag pénztárcát. Hanem, hogy ezeket úgy követelik meg, hogy közben visszafelé sokszor még egy érdemi beszélgetést sem képesek adni. Közben pedig panaszkodnak, hogy a férfiak ostobák, tolakodók, érzéketlenek.
Régen egy új emberrel való találkozás esemény volt. Most csak egy újabb jobbra húzás. Ha jön is a match, gyakran válasz sincs. És ha van, akkor is ott motoszkál benne a gondolat: „mi van, ha holnap jön valaki még jobb?” Így senki sem figyel igazán a másikra. Mindenki keres valakit, de senki sem tud dönteni.
Mondott egy bénácska viccet az egyik randin. A lány arca lefagyott. A randi innentől kuka volt. Két nap múlva már le is tiltotta. Nem volt bunkó, nem volt tolakodó – egyszerűen nem illett bele a másik forgatókönyvébe.
Egykor még megmondták, ha nincs szikra. Ma viszont csak elhalványul az érdeklődés. Egyre ritkább üzenetek, aztán már csak akkor ír, ha ő kezdeményez. A végén pedig teljes csend. És a legrosszabb, hogy már meg sem lepődik rajta, mert ez lett a megszokott.
Kapott egy üzenetet. Megörült. Beleállt a beszélgetésbe. A másik meg annyi lelkesedéssel válaszolt, mint akit zavar, hogy egyáltalán írnak neki. Minden kérdésre egy-egy szó, vagy semmi. Mintha nem is keresne senki semmit, csak nézelődne, hogy aztán továbblépjen.
Volt, hogy két üzenet után már a traumákról mesélt neki a nő. Nincs azzal gond, ha valaki őszinte, de amikor rögtön kiöntik a lelküket, anélkül hogy ő maga bármit is kérdezett volna, az inkább elriasztja. Ő párt keres, nem pácienst - olvasható a life.hu oldalon.
Több egység is a helyszínre sietett.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélrePortfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.