
Rendkívül ijesztő élményekről számoltak be az érintettek.
A halálközeli pillanatokban állítólag nem az alagút fényes végét látjuk magunk előtt – a valóság ennél jóval ridegebb és nyugtalanítóbb. Ahogy elkezdünk haldokolni, az agyunk bizonyos területeken leáll, és csak a legfontosabb funkciókra koncentrál, arra, hogy a létfontosságú szerveink működőképesek maradjanak.
Az agy néha aktív maradhat halálunk után is – elég sokáig ahhoz, hogy halljuk a halálunk időpontjának bejelentését. Dr. Sam Parnia, a New York-i NYU Langone Orvostudományi Kar kritikus ellátási és újraélesztési kutatásának igazgatója összeállított egy kutatócsoportot, hogy tanulmányozzák azokat az embereket, akik a szívmegállás után rövid időre meghaltak, de később újraélesztették őket – írja a The Mirror.
A forradalmi tanulmány feltárta, hogy egyes betegek tudatában voltak a környezetüknek, és beszélgetéseket hallottak, miután az egészségügyi szakemberek halottnak nyilvánították őket.
Dr. Sam Parnia szerint a halál az a pillanat, amikor leáll a szív és ezáltal az agyba irányuló véráramlás is.
Technikailag így számítjuk ki a halál időpontját – mindez a szív leállásának pillanatán alapul
– magyarázta el a kutató.
Ennek eredményeként az agyműködés hirtelen leáll, és az összes agytörzsi reflex, beleértve a öklendezési és a pupillareflexet is, megszűnik.
A kutatások azonban arra utalnak, hogy az agy közvetlenül a halál előtt rövid energialöketet szabadíthat fel. Egy 2013-as, a Michigani Egyetemen végzett tanulmány kimutatta, hogy az altatott patkányok agya – akik kiváltott szívrohamon estek át – a klinikai halált követő rövid időszakban aktivitási mintázatokat mutatott.
Egy hónapja él benne, és imádja.
Válaszokat hozott el, nem pedig félelmet.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre